Mikor megszülettél, hazánkat vihar verte,
S ahogy fejlődtél, nőtt jövőd reménye.

Érdekelt minden szép, ami kincset sejtet,
Minden törődést virággal hintetted.

Újra feltűnik a házunk előtti hinta,
Mely szárnyaló vágyadat felhőkhöz húzta.

Dallal üdvözölted a mennyei sereget,
Szép hangod zenéje szívembe rekedt ...

Az Istennek báránya
Az hogy érettünk megszülettél pár hónapja ünnepeltük
És már is nagy némaság vesz mostanában körül.
A lelkünk csendje ez, mert valami rosszat sejtünk.
Mára kialudtak a karácsonyi fények
Az emberiség szívében nagy csendesség lett.
Akit úgy vártunk, el kell veszíteni, hogy
Lehet valakivel ilyen kegyetlenséget ...

Ez nem az a hely,
Ahol élni érdemes!
Pokol minden egyes óra.
A sötétség körülvesz,
Miközben küzdünk a következő napért.
Megtalálni, ki enyhítené a magányt,
Oly nehéz, hisz bármerre rejtőzhet.

Előttem puszta, végtelen,
ilyen sivár az életem.
Nevem már csak rabló betyár,
ez vagyok már, de kár, de kár!

Napkeltekor csak bujdosom,
bokor mélye a vánkosom.
Hitvány urak reszkessetek,
kifordítom mély zsebetek!

Éjjel megyek a csárdába,
ahogy bírja lovam lába.
Ott vár engem ...

Színek nélküli zöld dombok,
Illat nélküli liliomok,
Azon néma méh kaptárok,
S a meg nem álmodott álmok.

Zöldellő erdők, zord kősziklák,
Kies patakok, virágzó rétek,
Megfoghatatlan szenvedély
És őrület, mind bennem éltek!

Érzem szabadulni, akartok,
De nem tudom, nem találom,
Lelkem lezárt zárjának kulcsát ...

Az őskorban az ember igénytelen vala.
Ha nem harcolt a létért akkor meghala.
Ügyességén múlott a betevő vacsora.
Ha nem tudott futni, ő volt a lakoma.

A rabszolga sorsnak is meg volt az ára.
Lenyuzták a bőrük, vagy felhúzták a fára.
Épűltek paloták ,piramisok hada.
Hullot a sok nép,mint az őszi légy.

Keresztes hadjárat,Budhizmus ...