(In memoriam: Dr. Babinszky Pál)

Apuka, látod? - megint este van.
Nincs senki, aki most úgy nógatna:
\'Tegyük el magunkat holnapra, fiam!\'

Hiányolom a közös beszélgető órákat,
A bicegésem miatti figyelmeztetést:
\'Ha mellettem lépsz, nyújtsd ki a lábadat!\'

Ezután ki teszi lassan vállamra tenyerét,
Ha túl szenvedélyesnek ...

Hetven felé
(házassági évfordulóra)


Keringő a sors színpadán,
az élet egy valcer csupán;

...ahogy az ember rádöbben
évei száma már hetven...
...csendesen ring egy halk zenén,
játszik az élet hangszerén;
jókedv, szeretet, hit remény,
a tánc nélkülük mit sem ér,
kísérjen ...

(ezt nekem egy ismerősöm mondta hangosan, a 40-es buszon)

Emberek közt, hogy ember legyek,
Kislány segíts nékem!
Mélyen mardos belül szégyen,
Árva minden éjem!

Asztalomon könyv kinyitva,
Hogy vonzó legyek néked!
Olvasok egy életen át,
Hogy szárnyalhassak véled!

A magam-korú ismerőseim,
Mind apányivá nőttek!
Ha ...

Végre látom már, hogy mi az igazság,
minden amiben hittem csupán hazugság.
A barátokról kiderült, hogy mind ellenség
és számomra ez a legnagyobb vereség.

Olyannak hittetek, amilyen sose voltam,
Attól eltérően, hogy miket mondtam.
Szerepemet játszottam bevallom nektek
Azt, amit láttatok csak képzeltetek.
De nemrég elétek tártam az igazi énemet
Eltüntetve azt, akiben hittetek.

Ülök a gép előtt valakire várva,
Remélve, hogy a szíve nincs zárva,
Bekérezkedném magam, de nem csak egy időre
Szeretném, ha ez a kislány velem lenne örökre.