Hajnalpír

Arcomon zenél
a hajnalpír,
ablakom tavaszi
föld illatával
hízelegve hív,
tágul a tüdő,
pezsdül a vér,
lépteim alatt
kibuggyan
a hajnali fény.
Napistennek
fejet hajt a
sárga turbánt áhító
napraforgó sereg,
földöntúli érzésekkel
turbékol a gerlepár
fejem felett,
velük ...

Az ember mint egy gép úgy mozog,
Bár nem mutatja, belül zokog.
Nincs ember, mely tűri e munkát,
Halálért vív, tűzön vizen át.

Mint a gépek csak hajt előre,
Így ez lesz pokolra vivője.
Az ember él! Hidd csak magadról,
Hit nem lesz monoton hajszából.

Egy lebegő rém keringett felettem,
Melynek ...

Kitől félünk?



Ami hamisítatlan szenvedélyeket
hoz a felszínre, az igazából a sport,
evégett is szeretem. Remek képeket
őriz emlékezetem a kimagaslót

...

Miért sírok, miért? talán...a könny esendőségéért
talán a belőlem feltörő kis-patak áttetsző véréért
talán a keservesen összegyűlt sós vér áramlásáért
talán a végső búcsú jövetelének zuhatag-hatalmáért.

Miért sírok, miért? talán...mert megcsalt engem
talán nem értettem őt és ostobán levegőt ígértem
talán másnál ...

Egyik reggel a Bogi kutya
dühösen nézett a tányérjára.
A húst szereti, ám nemcsak az várta!
Indulatának nem volt határa!

Tányérját, min húsleves volt kevés hússal
szájába kapva mérgesen jobbra-balra
nagy erővel, dühös szemekkel ringatta!
Szelíden szidta Őt össze a gazdája.

Hozzáfogtak a gond rendezésének,
a szép ...

A szónoklat ereje...



Emlékszem arra, első fenyítésem

a katonaságnál őszinteségem

miatt kaptam, mikor a felettesem

szónoklata után véleményeztem



a hallottakat, s kifejtettem ama

gondolatomat, hogy a beszéd harsány

volta zavaróan hatott, akárcsak

a ...