Egyszer régen volt a gondolat s abból jött a tett,
az ember álmodni vágyott s a világnak vége lett.
Álmodni szépet, alkotni maradandót tudott,
hatalma soha nem volt elég ami neki jutott...

Minden generációból akadtak páran,
kik naivan hittek a világ uralmában,
kik maguknak akarták minden ...

Azt hittem változhatsz még amint öregszünk,
amint szép házra, békés családra törekszünk.
De rá kellett jönnöm soha nem leszel olyan,
akinek látni szeretnélek, semmit nem veszel komolyan.

Mintha neked a világ csak azért létezne,
ízlésed kiszolgálja, mintha nem is érezne,
csak létezne körötted minden ...

Őrangyal ki vigyázta eddig álmom,
elengedte kezem, vissza hiába várom.
Elhagyta ezt a világot,
hol annyi bűnt és fájdalmat látott.

Olyan helyre távozott hol nyugalmat találhat,
hol nem kíséri tovább útján a bánat.
Hol nem érheti több fájdalom,
hol nem látszik rajta a szánalom.

Elment és magával vitte jóságát,
lelkének ...

Mikor először sírni láttalak,
bele remegett akkor a világ,
és egy megfáradt, torz alak,
képében néz rám a külvilág.

Homlokomat ráncba vonom,
érthetetlen szánalom ül az iránt,
ki megríkatott úgy érzem jogom,
van rá, hogy pótoljam a hiányt.

Az űrt mit elvesztése okozott,
mit egy őszintének

Olvasták: 663

Barátság,