Azt mondják, a politikus hazudik

az újságíróknak, később meg hitelt

ad annak, mit olvas, így alakul ki

az a paradoxon helyzet, mely elvileg


mégis magyarázatot ad, mily kicsiny
...

Ohh, megannyi balga romantikus lélek,

a gyengeség sokszor kihalásra késztet.

Mennyi végtelen sóvárgó lélek remélve,

rabságban szenvedne, s kalitkában élne.



Törtet, zakatol a szív, nincsen benne félsz,

rózsaszín ködfátyol, csak azt hiszed még élsz.

Sötét mennyország kapuja tárul most ...

Négy gyertya előttem az életért ég
őrizve elhunyt szeretteink emlékét.
Az égő gyertyalángok egyszer ellobbannak,
de a szeretet lángjai el nem alszanak.

Amíg e sorokat írom, a lángok kihunynak
fényüket átadva a közelgő éjszakának.
Csendes, meghitt imám lassan száll az ég felé.
Hirtelen hangot hallok, ...

Nevezzenek bolondnak,
De mégis mit gondolnak,
Akik csak úgy, kedvükre gyilkolnak?

A Hősök és Fegyencek korában élünk,
Talán még nem tudja népünk,
De így nemsokára lesz mitől félnünk.

A világ egyre rosszabb, már nem szépül,
A Föld körbeforog felügyelet nélkül,
És házaink helyére pedig TESCO épül.

A szerelem ...

Te voltál kit szerettem,
Te voltál a mindenem,
Te voltál minden kincs nekem!

Te vagy ki lelkem szívem megnyugtatta,
Te vagy kiben hittem, de mégis csalódtam!

Miért kell csalódnom benned?
Miért nem mondod el nekem?
Miért kell össze törnöd lelkemet?
Miért nem lehet egy percnyi örömöm ...

Szobánk szép ablakfüggönyén
töredezetten jön át
a kertünkből az őszi fény,
mely lelkünk hullámhosszát

árasztja el lágyan, könnyedén.
Szobánk meghitt, csendes sarkában
a függöny és a táj szépségén
merengek el egymagamban.