Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Hidegtől

« Első oldal
1
Tavaszi anziksz…

Ahogy tavasszá válik a tél,
Meleg szellő, rügyeket kefél…
Állat már, hidegtől nem is fél.

Szellő ölel ágat,
Napsugár rügyet csókol rá.
A kutyus napozik.

Hamar jön a tavasz, érzem, már ma.
Patak csobog, fényed várja.
Hamar jön a tavasz, érzem, már ma
*

Lassan a ...
Részletek
Az Ön versének a helye...
Megérintett az elmúlás,
a nyár vége közeleg,
még nem érint az elhalás,
szív gyermekként díszeleg,
vagy vén bölcs volt mindig talán,
mindenekkel érezve,
most mi zajlik benne talány
a világban révedve.
Picinyke pont vagyok csupán,
rövid volt az életem,
s akár a nyár, az afrikai,
olyanná vált fény-szerelmem,
megigéz sokszor az ...
Részletek
Anyag, s Idő teremt. Együtt. A Szellem
létezik-e, s játszik a Végtelennel?
Erről tény nem szól, - mit képzelet átad:
csak az, mit hisz tudatlan ösztönállat
(tudósban is, lehet Lombikok Atyja,
ki Nobel-díját végül learatja,
vagy író, ki a Parnasszusra lépett,
s jobbra-balra küld el hegyi beszédet).

A Szellem? Ilyet megformál az ...
Részletek
Tócsa az útszélen
ebben a télben
a boldog szélben
felette a légben
egy falevél repked.

A hidegtől fázósan reszket
az utcán siető ember.
Ám a Nap már gyengén világít,
és a hideg elhatol a csontig.
Részletek


2012-ben még csak egy helységből indult Éhségmenet,
Akkor még nem mertek felkelni az alföldi szegények!
Ma 12 irányból hömpölyög az áradat,
Jönnek és a Parlamentig meg sem állanak!

Emlékeikben
Még él a nép testvériséget formáló képessége,
Egymás iránti felelőssége.
Emlékeiben él még ma is a közösségi tudat,
Amely ...
Részletek
Hajnali tóban a Nap fel kel és lángol a hullám,
Csend ide csend oda csattan a partján, köd lepedő száll,
Át Hold sarló és a verébszárny metszi az éjjelt,
Szusszan a harmat, a néma hidegtől dermed a fűzfa,
Pók hálóján ül meg a gyöngy két nád diadémja,
Pára ez, árként szét az öreg fák csontja között ...
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére