Az évek során kolleganőm kedélymérője sose volt „görbe”
Mindig kiegyensúlyozott, egyenes vonalú volt,
Mások cselekvésére, pillanatnyi szeszélye, hullámokat sose sodort.
Amióta ismerem, munkája együttműködésre épül,
Munkahelyi jellemem, nem miatta törpül.
A szópárbajig egyszer sem emelte fel szavát,
Meggondolta mindig minden ...

Néhány évi sportvezetői
állásom megkívánta hősi
helytállásom, gyakran repkedtem
versenyekre. Lassan kedvesem

megszokta távollétem, míg két
szép gyermekem hiányolt mindég
engem. Történt egyszer: csehekhez
repültem két hétre. Szerencse

mellém szegődött, mivel végre
vehettem egy elemes, kékre
és zöldre pingált Skoda ...

Bokor kútból kakukkhang
kiugrott. Meglepett
mező meresztett rája
nagy, kék szemet.

A hang zengett, majd eltűnt.
Fülelt kíváncsi csend,
s kék szembe visszahozta
a végtelent,

végtelen zöldet, sárgát,
fűszál rengetegét,
míg szívbe átgurultak
virágmesék.

Virágmesék, a Szépség
színeivel, kerek
öröm-, s ...

Egy kis arany szelencét
ez a nyár kinyitott.
Véltem: valamit ad, de -
csak meglopott.

Ezek ilyen nyarak már, -
és őszök, és telek..
S a tavasz-virághintók?
Könnycseppesek.

A népnek mondott? Járja
nagy ökörlét körét.
Hit szépben, becsületben
csöndben elég.

E nép Petőfi Népe?
Hát az volt, valaha,
de most már rab, ...

Fénytündér táncol végig a tájon
és ezzel űzi el az éjszakát.
Fényruhája terül szét minden ágon
világít be minden házat és fát.

Majd leszalad a Balatonra.
Vidáman fürdik benne egy kicsit.
Csipkéjét teríti a habokra.
Ledér táncával mindent beterít.

Végül lassan-lassan reggel lesz.
Az éjszaka már eltávozott.
Egy új nap már ...

- Hölgyfa? Hímfa? - szóltam tréfásan hozzá.
A fényszitán átszűrt táj tiszta volt.
Ágrések között pici felhőholdak,
s arany napocskák nyája kóborolt.

A madárhangok megjöttek, leszálltak.
Vasárnap küldte délharang körét
időirányul új álommesémnek,
s katáng perdült meg: kék sziromkerék.

Megszoktam már: szívembe ...