Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,

gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.

Most este van. Nem látom már az utat:
hátha ...

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem ...

Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, ...

Ha felteszem a kérdést magyar??
feleletet nem várok,
mert tudom, hogy úgysem kapok.
De várj egy hang felszólal,
szó nem hagyja nyugodni,
szája már nyitva,
hang ki less ,igen magyar vagyok.
Hangja terebélyes nagy ,
belőle nagy harag tombol,
rendületlenül.

Ő, nem fél kimondani azt amit más elítél,
ő, kimondja, magyar.
S a ...

Szegényebb a koldusnál,
semmije tengernyi,
szembe szélnek szalutál,
ereje szemernyi.
Arca sápadt, mint a hó,
napsugárra éhes,
szabdalt testén megeredt,
áldott magyar vére.
Jöjj el végre napsugár,
sebeit kötözd be,
hadd viruljon újra ő,
jövőnek, nemzetnek!

Meggyalázott nép lettünk
becstelen galádok által,
kik kényúrként felettünk
láncos kutyákká váltak.

Pénzszagú,szennyes kezük
elmarkol minden koncot,
nem hagy a pornak semmit,
csak rágott,kemény csontot.

Alku lett minden,mi szent,
éltet tápláló Anyánk,
tiporják s árulják
e meggyötört,bús hazát.

S mi még ...