Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol ...

Élem életem minden napjait,
s kérdőn várom a választ miért kell így HAZA nélkül élni,
mikor nem kellünk itt sem,
nem kellünk az Anyaországunknak sem,
akkor hol kell élnem?
Már régóta várom a választ e kérdésre, de csak csend honol mindenhol,
Itt születtem Vajdaságban, mely ez is egykor Magyarország volt,
s ...

Nehéz elhinni az élet kiszámíthatatlan pillanatait,
nehéz elfogadni a hétköznapok szürke árnyalatait,
nehéz elfogadni mindazt amit hoz a holnap,
nehéz elfogadni azt, amikor kiben legjobban hittél
cserbenhagy,
nehéz boldogság nélkül élni, de mindig van tovább,
nehéz vándornak lenni egy életen át szüntelen,
nehéz hontalanul élni, amikor tudod ...

Imádkozom hazámért, s mégis sötét az ég,
E kínokból már elég.
Meghalni, mondják nehéz,
De élni ily kínok között ez az élet gyötrelem
Legyőzni a gonoszt, gyilkost,
Megküzdeni világ Teveled
Az a nehéz.
Az élet mostoha, kegyetlen,
Elad, elárul, megveret,
Bilincsbe veri kezed,
Kilövi a szemed, nem feledünk
Erre ...

Elég volt az alvásból, ébredj fel ország szunnyadó népe,
Ébredjetek magyarok, nem vagytok egyedül e földön,
Szálljatok büszkén, mint a Turul madár.
Küzdjetek meg, tegyétek helyére a dolgokat.


Felbőszült rab madár, büszkén száll az égen,
Hatalmas szárnyaival, nagyokat csap a térben,
Bődülten leszáll az Anyaföldre,
Kiszabadítva ...

Emelt fel fejed Igaz Magyar,
Nyisd ki szemed, hisz látod az élet mily kegyetlen,
Segíts, a gyengéknek, s védteleneknek,
Hazájukban hittek, de megverették Őket.
Szomorúakat és a bátortalanokat
Erős kezeddel emeld fel.
Hitet, erőt, bátorságot, önbizalmat,
Adj a gyámoltalanoknak.
Emeld fel fejed újra,
Önbizalmadat ne veszítsd el soha.
Emelt ...