Ma reggel a tavasz virágait egy csokorba kötöttem,
s közéjük a napsugarait is bele-bele szőttem.
A hajnali harmatcseppek csillogását,
a reggeli derengés ködhomályát,
a nappal szikrázó ragyogását,
az este csillagfénnyel átszőtt mélykékjét is megtalálod benne,
s a szeretet szivárvány szalagja köti körbe-körbe.
E csokrot ma jó szívvel ...

A házam csak egy vályog kalyiba,
Nem mesebeli üvegpalota.
Neked mindig oltalmat ad,
Ha erre visz hosszú utad.

És ha hozzám benézel,
Álomba ringatlak szép mesémmel.
Lecsókolom arcodról az út porát,
Hogy elfelejtsd a világ zaját.

Nyugalmat adok néked,
Hagy legyek szerény menedéked.



Szeged, 2012. február 11.

Nézte magát büszkén a tükörbe,
hogy milyen jól áll neki az új nyakkendője
a régi piros-kék csíkos volt, de elhagyta,
hogy mikor és hol azt már nem tudja.
Az inge is elszakadt, de azt kidobta
csak a tegnapi nap meg az este izgatta.
A fülénél friss karmolás nyoma látszik
maga elé nézve a férfi elmélázik,
memóriája mostanában sokat ...

\'Füttyentettél, szívem?\'



Egy ismerős hölgy elmesélte

(kacéran!) nekem, eszméletlen

jól érzi magát, hiszen évek

óta ...

December a télhozó,
nyomában jár a jég, a hó.
Hófehér dombokat építget a hulló hó,
a jég hátán szikrát vet a lópatkó.

A tájra puha fehér szőnyeg terül,
zöld fenyőre vatta sál és sapka kerül.
Egy hideg fuvallat a tavacskát tükörré változtatja,
s a házak ereszét kéken fénylő jégcsappal megrakja.

Hóember indul a messzi ...

Emlékeink úgy kötődnek hozzánk,
mint árnyék a kő mögé: észrevétlenül.
Az otthon sziluettjét
én is magamban hordozom: arcomba
karcolta az idő az arcukat,
s karomban övék a mozdulat...
A szem sarkában
-egy cseppben-
elfér az egész gyermekkor:
a ház, a kert, a rét,
ahonnét
elindultam,
zsebemben csörgő ...