Őseim sírjánál kivont véres kardal állok
A szellemeik suttogó hangjára várok
Mik csak suttogják ölj-ölj bátran
Mert itt már nincs félelem a kopjában.

Csak az acélpengém a tokjában
Mivel emberek vérét ontom sorjában
De most csak várok itt fáradtan
Kit gyilkoltam mindnek lelke ártatlan.

Izzik már a penge forr a kupa bor is
Itt ...

Vert hadak csonthalmain csak a béke és a csend honol.
Vérfürdő volt, de ez már csak a pokol.
Légy jobb, mint más mert az vagy mit magadban hordozol.
Lelkeden a sikerekkel minden rést befoltozol.

A nap első sugarai döfték át a goromba felleget,
Ezzel égeti el máglyán a megátalkodott bűnös lelkeket.
Ki hagyta ily sokáig mérgezni e tiszta ...

Volt egy szép életem, amit elvitt a végtelen,
Minden érzés mi bennem van oly kegyetlen,
Széttép mindent mi szép, és jó volt,
Egy fájdalmas szavad szívem mélyére hatolt.

Fáj minden pillanat mi nélküled halad,
Egy érzés mi a lelkemben szalad,
Hagyom, hogy mindez örökké fájjon,
Halálomkor a lelkem a széllel szálljon.

A szél ...

Az élet tintájából fröccsent rám elég,
A lelkem mélyén sok ember csak vendég.
Meddig lesz még ez a világ ilyen,
Egy brácsa hangja zendül fel olyan mélyen.

Milliók fülében némán lóg a headset ,
De engem nem a zene hanem az élet edzett.
Forró tűzben kovácsolt lassan keményre,
Csak a lelkem hagyta túl ...

A madarak hangjából ki lehet venni,
Jó napunk lesz-e? Vagy már megint kell feledni!
A madarak is megérzik a rosszat és a jót,
S nem csipognak aznap úgy, ha a gyomruk üres volt!
Mert akinek nincsen napi betevője,
De nagy is a kesergője!
Szótlanul ül a szobába, az éhségnek a hatalmába.
S elgondolkodik nagyon azon,
Hogy menjen-e már, vagy még ...

Szerelemmel telve, egymás iránti
őszinte tisztelettől vezérelve
Vezettél az oltárhoz Kedvesem,
Azon a gyönyörű ősz eleji szeptemberen.
Ősrégi, királyi városunk nagytemplomában.

Az emberiség ősi titkait őrizve
Fogadott be minket s szeretteinket
Gazdagon díszített kupolája alá.

Lábaink alatt a sötét, titokzatos ...