Élet-halál forog, miként az orsó,
egymást váltják bölcső-koporsó.
Ez az élet... létünk kincse,
élünk, halunk aztán semmi sincsen?
Ami most van, az már régen is megvolt,
nincs új nap, új csillag vagy új ...
Olvasták: 271
Az Ön versének a helye...
Ismét itt ülök a sírodnál, nézem a piciny gyertyafényeket,
Bennem motoszkál: míg éltél magadra hagytunk egyszer is tégedet?
Hogy is volt nagyon régen? Felkeverem én a régi emlékeket…
Körül nézek és fényekkel elárasztott a ...
Bennem motoszkál: míg éltél magadra hagytunk egyszer is tégedet?
Hogy is volt nagyon régen? Felkeverem én a régi emlékeket…
Körül nézek és fényekkel elárasztott a ...
Olvasták: 237
Hétköznapi pszichológia útjain!
Jó, ahol vendég a nevetés,
Ott az élet egy nagy ünneplés.
Természet reális,
Igen kolosszális.
Életben nevetés, oly’ kevés.
Egy nagy sírás sem mindig használ
Főleg, ha jő halál és ...
Jó, ahol vendég a nevetés,
Ott az élet egy nagy ünneplés.
Természet reális,
Igen kolosszális.
Életben nevetés, oly’ kevés.
Egy nagy sírás sem mindig használ
Főleg, ha jő halál és ...
Olvasták: 247
Miért oly fájó
minden ősz, és
miért gyönyörködünk
a szép tájban?
S ha látjuk, hogy
hull a sok levél,
miért gondoljuk azt,
hogy ott a halál van?
A múlt és a jelen ködén,
ha lebeg gond, bánat,
elmerülnek sokan
e ...
minden ősz, és
miért gyönyörködünk
a szép tájban?
S ha látjuk, hogy
hull a sok levél,
miért gondoljuk azt,
hogy ott a halál van?
A múlt és a jelen ködén,
ha lebeg gond, bánat,
elmerülnek sokan
e ...
Olvasták: 238
Látunk egy közeli háborút
(anaforás senrjon csokor, félhaiku lánc formátumban)
A hadak útját, hittük,
Hogy már benőtte a szép zöld fű…
De nem zöldfülű…
*
A hadak útját, hittük,
Jóember lelkek ...
(anaforás senrjon csokor, félhaiku lánc formátumban)
A hadak útját, hittük,
Hogy már benőtte a szép zöld fű…
De nem zöldfülű…
*
A hadak útját, hittük,
Jóember lelkek ...
Olvasták: 280
Hmm… már látom, hogy olyan vagyok, mint egy pici ólomkatona,
Belül, a saját életemnek az el nem mozduló, súlya…
De… az is látom én, már elhomályosodott tekintettel,
Hogy mások azok, akik mozgatnak, nevető tekintettel…
Csak… mindent további ...
Belül, a saját életemnek az el nem mozduló, súlya…
De… az is látom én, már elhomályosodott tekintettel,
Hogy mások azok, akik mozgatnak, nevető tekintettel…
Csak… mindent további ...
Olvasták: 217
