Könnyen könnyezem mióta…hagyjuk!
Minden rendbe jön, ha letagadjuk.
Legalábbis mondják az öregek:
Az idő begyógyítja a sebet.

De mégsem. Hisz olyan régen történt
Mikor szívem darabokra törték.
Azóta csak keresem önmagam
És keresek boldogságot, ha van…

Könnyeim eláztatják e ...

A zene varázslat!
Hódoljunk e varázsnak!
Engedjük, hogy átjárja
lelkünk az áradata!

Hagyjuk, hogy a szívünket elárassza
e hangoknak örökszép hulláma
és vetüljön rá erre a világra
ennek a szépségnek bölcs varázslata!

Sok-sok tévedés, megbántás és szenvedés után
Csak nézünk egymásra, s a múlton nevetünk bután
Nem kérdezzük, mi hogy miért volt olyan amilyen
Csak a mára gondolunk, s érezzük, ez a mienk.

Érezzük, hisz egymással lehetünk
Tudjuk, hogy leginkább ez kell nekünk
Ölelés, csók, szeretet, forgatag,
Biztos, hogy mindez szívünkben marad.
...

Mikor még kicsi voltam, nem tudtam mi vár rám,
Nem tudtam, lesz-e életemben olyan, hogy: barátság.
Óvodában pajtásokkal, iskolában barátnőkkel
De kis-nagy bajomban kárörvendőkkel
Töltöttem életem.

Elkerültem Debrecenbe a nagy híres Refibe,
Nem tudtam még az elején, bízhatok-e valakiben.
Ismerkedni kezdtem, sok új arccal találkoztam, ...

Immár kész koszorúnk, melyet tíz hónapig izzadt
Arccal, gyenge eszünknek gyüjtve diszét, fonogattunk
A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt!
Ennyit, nagytudományu atyák, volt gyüjteni képes
S nem többet iparunk! - Noha édes múzsai körben
Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörűebb
Illatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak
Puszta ...

Mi elmegyünk, a tanításnak vége,
vakációnk már, több nem lesz nekünk.
Elhagyjuk az iskolánk kapuját,
így fut majdan tovább a mi életünk.

Tovarobog, mint gyorsvonat az éjben,
mi csak sejtjük, milyen kinn a táj.
Megszerzett tudásunk poggyászként cipeljük,
nagy szükségünk lesz rá, mert haladni ...