Engem az éjszaka szült,
A csillagok közt járok.
Tökéletes nyugalomban a reggelre várok,
Hogy miért? Mert akkor gyönyörűséget látok.

A Nap véresen oszlatja szét az éjt,
Mint víz a száraz földet ha sebes a zápor.
De én még látom ki az ki ott áll az ég alatt,
Alkonyat leánya haját kibontva nevet.

Mosolya perzsel s mégis állom a ...

Lágyan leng gondolatom s a Nap csak csüng a horizonton.
Vérzik az ég alja s cseng a hegyek közt véres ajka.
Nem látni már a felhőt s a Hold is kibújni látszik.
El világ! Félre az utamból, itt az én időm következik.

A lágy szellő sikítva fú bele a nyárfaligetbe.
S önti langyos csókjait az emberekre!
Messze szállnak a madarak, s héja csap ...

Ha az élet csak egy mese volna,
Senki sem élne csak írva volna.
Se szív se társaság.
Csak néhány betű, és az elképzelt valóság.

Hisz ki is értene bennünket?
Én a mese elől menteném bőrömet.
Nekem nem kell más csak a való,
Nem kell, hogy felnőtt legyen a gyerekből.

Gyermek vagyok én ...

A világ összes nője kellene nekem,
Hogy tőlük legyen majd szép gyermekem;
S én százszor felnéznék rájuk,
Nagy lenne tőlem a vágyuk

Majd egyszer csak eljő a végtelen románc,
Amitől olyan lesz szerelmünk, mint egy lánc;
És én ebben a szerelemben, a nyomodban lennék,
És ha te a sütit szeretnéd, én ...

A Tavasz a gyermekeit
szerelmesen öleli,
szárnyát bontja a kikelet,
Édes napfény a levegőt melegíti

s álmait űzi az idegen télnek
ami elmúlt,
helyette virág nyílik
s illatozik

hogy szívem szorul
s mégis boldog az Új Élet,
mert éled,
s mert új.

Virág nyílik a ...

Rügyeket fakasztó,
szívekben bimbódzó,
színekben pompázó
virágzó Tavasz!

Léleknek illatos,
gyermeknek játékos,
madaraktól hangos
bolondos Tavasz...

szerelmet ébresztő
szívekbe kérődző
életet teremtő
szerelmes Tavasz!

Mélyen magamba
szívom az illatod:
köszöntelek!