Hóban, fagyban, sárban
Ismét itt van a \"Munkát, Kenyeret!\" - menet,
Mint ha a múltból bújtak volna elő a Horthy - évtizedek!
A gyermekek, az asszonyok, reszketnek, éheznek,
Fagyos, hideg lakások jellemzik a nincstelen embereket!
A tétlenségre kényszerült családfő szégyelli,
Hogy a családja, éhezik, didereg,
Inkább ...

Féltem a gyermekeimet




Rettentően féltem a gyermekeimet

és a kis unokáimat a jövőtől,

merthogy, kérem minő egy bomlasztó rendszer

az, amelyik magasztalja a ...

A zöld fenyő karácsonykor

Halkan jött; tán kopogtatott?
A szobába friss illatot hozott.
Mikor \'lába\' vízbe került,
láthatatlan arca mosolyra derült.

Szaloncukor, gömbök, díszek
ágaira egymás után felkerülnek.
\'Fejét\' a csúcs ékesíti,
Ő ezt méltósággal viseli.

Ágain a zöld tüskék
úgy ülnek, mint kis ...

Háború

Az eget elöntötte a ború,
megint kitört egy háború!
Miért rosszak az emberek?
Miért nem békében élnek?

Felnőttek kíméletlen harca,
gyermekek értelmetlen halála.
Anyák zokognak; gyermeküket vesztik,
Emberek egymást ölik.

Nem lehetne a békét ...

Emlékeink úgy kötődnek hozzánk,
mint árnyék a kő mögé: észrevétlenül.
Az otthon sziluettjét
én is magamban hordozom: arcomba
karcolta az idő az arcukat,
s karomban övék a mozdulat...
A szem sarkában
-egy cseppben-
elfér az egész gyermekkor:
a ház, a kert, a rét,
...

Ha azt mondom:- Labda.
Gyermekkorom.

Ha azt mondom:- Könyvek.
Elmém, felfogásom.

Ha azt mondom:- Élet.
Emberi jogom.

Ha azt mondom:- Anya.
Saját családom.

Ha azt mondom:- Szerelem.
Az első boldogságom.

Ha azt mondom:- Bizalom.
Az első csalódásom.

Ha azt mondom:- ...