Poémák hada lepte el eszem
Múzsám röptette képzeletem
Nem fáj többé rád gondolnom
Az idő begyógyította bánatom

Egy emlék, fénykép vagy csupán
Elmém mélyének fojtott koncán
Emlékemnek Te voltál kedves
S szívemnek igazán tökéletes

Tíz méter és tíz év köztünk
Egy gondolat volt mit űztünk
Vagyis csak én voltam az ...

LEGYEN VISSZAHÍVHATÓ AZ A HATALOM,
AMELYIK NEM SEGÍT A FIATALOKON!

Amelyik nem épít lakást, házakat,
Csak megfogalmaz ámításokat,
Erkölcsi züllésbe taszítva a fiatal párokat!

A fiatal lány s fiú, örömre vágyik!
Saját lakásra egyik se számít.
Nincs beruházás, ha hitelt vennének fel,
A hitel, a kamat oly magas! -
A félig - kész ház, ...

Mottó:
„S a nép hajdan csak eledelt kívánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert a jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti
Isten kezét el nem kerülheti…”
Petőfi Sándor: A nép nevében. Részlet.
...

Ünnep jön, megy. Az ünnep: látszat-élet.
Elnézem fényfoltozott köpenyének
lengését, és a gyermekkorból látom
felnőttjeit, akik kártyacsatákon
talán találtak gondjaikra enyhet.
Lehet, mégsem. Ám merengtet-melenget
a könny, a múlt, megannyi látszat-béke,
pohárkoccintás csengő menedéke..
..s a harcos szél ...

Árad belőled a puszta lét.
De a színes szó szürkület.
A külvilág gőg tengerét
árnyékkép üli meg.

Ó valóság! Ha van ilyen...
Ki nem lát át rajtad
az elvész a felszínen
és álmai élve halnak.

Mikor fázol gyermek vagy
és ha sírsz, csecsemő.
Védtelen, majd önmagad
és árnyad vége egyre ...

Fagy cipeli meggörbült hátán
az elhallgatott, merev utcát,
s figyeli tehetetlen isten:
lelket lehúzó szomorúság.

Szomorúság-isten, a könnyét
nem vigasztalják itt a fények:
mindent az ős HIÁBA őriz, -
közelt éppúgy, mint messzeséget.

Figyel a vers is, börtönrácsán
képzelet ül, - a Csillag álma,
de való: didergő ...