Jönnek a fényjeles májusi ünnepek,
bokrokon orgona illatoz, integet.
Szép ez a hónap, a kék minap rám hajolt,
szívembe ezernyi tavasz-bók behatolt.

Földanya vígan él, jókedve felderült,
már kaliba nem lehet, pályájára került,
méhének nektárja megöntöz szüntelen,
emberi törvénye örök és végtelen.

Zöldellnek szemei, gesztenyeszín ...

Álmomban csillagok közt szárnyaltam,
Milliárdnyian villogtak az égen,
Gyönyörködve repültem közöttük éjjel.
Észrevettem egy kék óriást,
A legszikrázóbban tündökölt,
Szívembe ekkor öröm költözött.
Ki vagy Te, kék csillag? - kérdeztem -
Te őrködsz talán a többiek fölött?
Én vagyok Édesanyád és minden anya
Csillaga a világon, ...

Gyermekei a Csendnek
jöttek, s mesébe mentek.
Közben a som beérett.
Bokrokon színe vérzett.

Kőtestű tölgyfák álltak.
Kéklett égbolt-vasárnap
templom, s lengett lemondó,
hit-hintás, halk harangszó.

Az estém készült bennem
árnyjáték-félelemben.
Madárszem csillagének
várta, hogy égre ...

A VÉGTELENBEN

A végtelenben minden kis sziget,
s ismert tájak is ismeretlenek.
Ismert, s nem ismert végesben se jobb,
s ez mit súg neked, ha átgondolod?

TAVASZBAN

Nem elég, ha virágfény útra kel:
segíts neki, - szívedig érjen el!

HISZED?

Hiszed: istené olyan égi jel,
mely tőled imádatot követel?
Ilyennek nem tartok jelet, ...

Az életem rubensi,
Pedig vágyam gyermeki…
Csak kérnék egy életet
Hogy felejtsem félelmet…
Ne legyen több rettegés,
Élet lehet, tán mesés…

Bármit megtennék, ezért…
De, az élet félreért...

Vecsés, 2002. július 26. – Kustra Ferenc

TAVASZ

A szélben olykor kékbe át
ugrott fenség: fehér virág, -
s az nagyszerű, ha szívhez ér
két ragyogás, kék és fehér!

MADÁRHANG

Madárhang olykor elbújik
a zöldben, - s máris, újra, itt!
Van és nincs, - változó varázs:
együtt megállás, indulás.
Aranyló nap, majd holdezüst?
Szívnek kedves együttesük.
Együtt kell ...