Bölcsőben sír az éber csecsemő;
Bölcső előtt
A dajka zeng - el szokják a dalok
Altatni őt.

Sok szenvedésem síró gyermeke
A fájdalom:
Dalt dalra költök - dalaimmal őt
Elaltatom.

Harminc leszek lassan már,
Mit tehetek ezután?
- Ó most megkérdezlek Téged,
harmincon túl is van élet?

- Ne búsuljál gyermekem
Mert elillan a jókedvem!
Hisz az élet most kezdődik,
A kobakod hogy keményszik.

- Harmincat, ha betöltöm,
Vár még valami öröm?
Vagy felnőttként kell ...

Üdvözöllek messze bérctetőkről,
Szent helyek!
Hol a Galga lassu andalgással
Hempelyeg.

Hol pályája éden volt a gyermek-
Ifjunak.
Hol az életüdv örömvirági
Nyíltanak.

Lángszerelem szép viszonozója,
Barna lány,
Emlékezve küldsz-e még sohajt a
Szív után,

Mellyet annyi kéjnek ...

Kecses tavasz virúla;
Vidám tekintete
Berkemnek kebelébe
Rózsákat űltete.

Mosolygtak a tavasznak
Bájgyermeki felém,
S én bíbor bimbókat
Enyelgve tördelém.

De látta a leányka
Könnyelmű tettemet,
S testvéreit boszúlva -
Kitépte szívemet.

Azóta létem árva,
Kietlen ...

Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben...
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre...

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort - mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket ...

Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül ...