A barátságunk össze szövődött akár két gombolyag,
A hiányod szülte az ihletet mit a papírra vethetek.
Ahhoz, hogy hozzád eljussak nagy útra kelhetek.
Vándorként élem majd életem, de hiányoddal életem nem élhetem.

Egy csepp vagyok a tengerben álmok nélkül.
Virág vagy a lelkemben ki napfényt hagyott emlékül.
A barátságunk köteléke egyre ...

Anya! Édesanya! Ezeket kimondani oly jó!
Olyan megható ez a két rendkívül szép szó!
Mama! Ezt tanulja meg először a gyermek.
Anyjáért sír, ha baj, betegség támadja meg.

Az anyja Őt bajában ösztönösen vigasztalja
és betegségében soha magára nem hagyja!
Lehet anyjának is bármilyen nehéz ...

Ó, halld szavam! Tanácsod kérem.
Segíts, mert az őrület kínoz!

Rongyként cibál a fájdalom,
S sáros cipőjük nyoma arcomon.
Belém rúgnak. Szívemmel játszanak.
Adj nyugalmat, hű szolgádnak!
Hallgass meg, gyönyörű Múzsa!

A szerelem szirmai hervadnak,
S lángoló érzéseim tompulnak.

Térden állva könyörgök ...

Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet zaját
gyertya lángja világított
éle ...

Ahogy a tollam elindul a papíron.
A gondolataim szárnyalnak messze.
Mert csak ő az ki írja mindezt.
Az-az a rólam szóló történetet.

Mindig vígasztal és segít a bajban.
Megment minden percben, órában ha akarom.
Ez a toll emel fel és ez mi éltet.
Szeretem is addig míg csak élek.

A Toll igen őt kezemben tartom.
S ha kell első nagy ...

Fájó emlék a múltba tekintek,
Ott látok több száz fájó sebet.
Egy jobb korért nyúló kezet!
Egy szebb jövőbe látó, félő szemet!

A kommunizmus szürke ködös alkonya,
Egy lázadás 1956 október 23.-a!
A jobb és elérhetőbb jövőért nagyapáink küzdöttek,
S mégis az ÁVH tisztek a tömegbe lőttek.

Dördülnek a fegyverek, ...