Nézd! Ismét csak ránk talál a hajnal.
Közeleg... Bár még álmos szürkületben,
Máris őrült vágtában, lobbanó lendületben,
a mindennapok harcmezeje hív, induló dallal.

Fáradt szemeim téged fürkésznek nesztelen,
tudom indulnom kéne már... Mégsem teszem.
Csak nézlek és újra elveszítem józan eszem...
Lelkem kivetkőztem most csupasz, ...

Elmentél és magaddal vitted az ihletet,
hiába állítom bőszen csatasorba a rímeket,

Fáradt kiégett gondolatok akár a kiszáradt tavak,
nem jönnek már hozzá úgy a dallamos szavak.

Akár a hajnali köd gondolataim lassan eloszlanak,
mint ódon kopott selyemszalag lassan szét foszlanak.

Fáradt magányos ...

Csupán fekszel az ágyadban és nézed,
ahogyan elmúlik az élet lassan, csendesen,
tehetetlen bámulsz magad elé, tudni véled,
hogy nem élhetsz már hétköznapi békében rendesen.

Depressziós álmatlan éjszakáidért magad hibáztatod,
úgy érzed vége. De az ki mentálisan gyenge,
nem bűnös hanem áldozat, ha nem érted hiába várhatod,
megtévedt ...

Kinézek a teraszunkon ülve. A szép nyár kacéran kacsint felém.
Meg-megcsillan a játékos napfény a növényzet millió levelén.
Óh, Te bájos napfény! Melegítő, éltető erőd áraszd a tájra!
Hadd legyen sok-sok remek termény a kerti munka bőséges jutalma!

Hadd keringjen a csodálatos nektár Bacchus szőlőtöveiben.
Bőséges szüret után hadd érjen ...

Ősszel, mikor sárgulnak a fák,
S hullanak levelek, törik az ág.
Csak is Terád gondolhatok,
Mert Te vagy, kire számíthatok.

Rád gondolok és álmodozok,
S csak a szép emlékek maradnak.
Elmúlnak a fájó gondolatok,
A remény marad meg magamnak.

Talán örökké csak Téged vártalak,
S boldog ...

Jézus, a tiszta lelkű lett a gonosz áldozata.
A nép, a becsapott, Barabást kiszabadíttatta.
Vajon mikor érkezik el az a szép, boldog világ, amikor a jó a rossznak végképp nyakára hág?

Mikor lesz boldog a tiszta, becsületes világ?
Legfontosabb kérdésem: ma nem ilyen a világ?
Csak rajtunk múlik, hogy lelkünkben úrrá a gonosz, vagy a jó lesz,
hogy ...