Ha rád gondolok, rímekben
törnek rám a gondolatok.
Itt cikáznak a fejemben,
míg le nem írom sebtiben,
hogy el ne vesszenek a semmiben.

Kár minden leírt szóért,
mert elolvasni úgysem fogod,
így hát ezt a sok versikét
mind csak magamnak írogatom.

Elfeledni téged, hidd el
megpróbáltalak már ...

Barna szemű kislány, mosolyod mint virág.
Gyönyörétől ragyog ez a mesés világ,
Kezeid oly enyhén érintik az arcom,
Lelkem mélyén olykor az oroszlán harcol.

Mikor szemed rám néz, lábaim remegnek.
Mi lehet az oka, hogy beléd betegedtem?
Gyenge tán az elmém? Bátorságom nincsen?
Mégis néha érzem, te vagy az ...

Vágyódás!!

Vágy egy édes érzés mi hatalmába kerít...
Ha vágysz valakire/valamire teljesen legyengít...
Addig nem nyugszol míg el nem éred célodat...
Mindent megteszel csak teljesítsék vágyadat...

Vágy mi benned él kínoz szüntelen...
De van mikor helyzet kilátástalan reménytelen...
Olyankor szíved majd meg hasad...
Kegyetlenül ...

Írtam én már sok szépet, sok jót,
sok mulatságost, sok kacagtatót.
De írtam más sok bánatról sok szomorút,
sok fájdalomról sok szívhez szólót.

Írtam már szerelemről, bánatról, csalódásról,
írtam már az elmúlásról, az élet alkonyáról.
Leírtam már emlékeimet egy lányról,
leírtam már véleményem a világról.

...

Nézd! Ismét csak ránk talál a hajnal.
Közeleg... Bár még álmos szürkületben,
Máris őrült vágtában, lobbanó lendületben,
a mindennapok harcmezeje hív, induló dallal.

Fáradt szemeim téged fürkésznek nesztelen,
tudom indulnom kéne már... Mégsem teszem.
Csak nézlek és újra elveszítem józan eszem...
Lelkem kivetkőztem most csupasz, ...

Elmentél és magaddal vitted az ihletet,
hiába állítom bőszen csatasorba a rímeket,

Fáradt kiégett gondolatok akár a kiszáradt tavak,
nem jönnek már hozzá úgy a dallamos szavak.

Akár a hajnali köd gondolataim lassan eloszlanak,
mint ódon kopott selyemszalag lassan szét foszlanak.

Fáradt magányos ...