Tóparton húzódó sárga,
itt keskeny,
ott szélesedő sár
előtt, úttalan utak kezdete
őrzi a mögötte pipiskedő
hegyekbe kövült Szépség álmát, aki
kőágyra fektetve alussza hétalvók álmát...

Gonoszság a földön, mint két sáros cápa,
őrzi a fölfelé vezető utat,
szomjúság nem gyötri őket, úszni elfelejtettek,
embervérre ...

Súlyos könnycseppek peregnek arcomon,
emlékszem, hogy szorítottad kezem,
fáj a szívem ezen a borús alkonyon,
emlékszem mennyire boldog voltál velem!
De lepergett közös időnk már,
akár a homokóra homokja,
lelkem még mindig hazavár,
szerelmes szívem a neved zokogja!
Színek,képek a falon,
szürke lesz minden nap nélküled,
árnyképek ...

Mint minden ember, én is szeretem,

hogy igazam legyen, jóllehet ez

az igény a legnagyobb akadálya

az új gondolatok, ...

Meleg kikeleti esten
rímek szállnak a boltívek alatt.
Meleg kikeleti esten
szívemhez a versek utat találnak.

Gondolatok szállnak e verses esten.
Lelkünkre szépségükkel hatnak.
Gondolatok járnak e verses esten.
Létükkel sok szépet adnak.

Szálljatok ...

Napok, hetek múlnak el,
míg néma gondolatok vesznek el.
Elszállnak a semmibe,
a kimondatlan szavak tengerébe.

Elmúlik minden,
kimondani is nehéz,
mert e szavak súlya
lelkembe maró fájdalmat idéz.

Kiért szól e bájos dal
varázslón ringató bódulattal,
mért simogatja borús hitemet,
talán lelkemnek küld reményt,
amiről azt sem tudja: van-e még,
mi az, ami éltet engemet,
nem látom értelmét az életnek,
hova sodorja magával a szél,
miért nem vet ki ágyamból a lét,
betakarózok gondolatok
árny ...