Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan,
Köröskörül is rézszínűvé vált a világ, tartósan...
Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan.

Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába,
Elhúzom a függönyt, bámulok a vakvilágba….
Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába.

Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha ...

A létem a varázsbörtönöm, ott játszom a rabomat,
Mindig ott voltam és tűrtem, hogy az élet csak fojtogat…
Onnan irányítottam sokfelé folyt, vesztes harcomat.

Kit az élet, ilyen cellába lökött,
Azért van, mert szerinte, talán csökött…
Menekülni? Szemből homlokon lökött!

Én hajnalban alszok jót, az igazi álmokkal,
Ma már gyerekek, mért ...

Nem vásároltam, mégis hoztam
gondolatokat verssorokban,
élményeket saját magamban..
Nem vásároltam, mégis gyarapodtam.

Gazdagodtam gondolatokkal,
feltöltődtem benyomásokkal.
Nem cserélnék a gazdagokkal!
Én gyarapodtam e verssorokkal!

Halász István
Keszthely, 2005. ...

Nehéz nap után, lassan, de biztosan leszáll az éj,
Aki álmos, annál bizony csukódik mind a szemhéj.

Gyere csak, most megmutatom, mit tegyél, hogyan lépd át,
Saját árnyékodat és magadat, igazán add át.
Fogj egy lúdtollat és azt frissen hegyezd,
Papírra firkálsz, gondolatod keleszd.

Hangok tompa zöreje a tollhegysercegés,
Ami van olyan szép, mint ...

A poéta, mindig poéta…

Késő már az este, át is csapott oly' mély-éjbe,
Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe..
Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce.

Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal,
Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal...
Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok,
És még új ...

Mesél a poéta…

(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*

Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az ...