Szonett 9.

Ilyen nyíltan sírni soha nem szabad,
szíved keres, kutat mindig álmokat,
ne add fel a reményt, keress utakat,
néha az ember biz' egyedül marad.

Miért sétálsz szűntelenül egymagad,
miért bámulod fenn a csillagokat?
Ha azt várod, jön egy újabb hangulat,
jól hiszed, hisz' lehetsz boldog önmagad.

Zokogd ki ...

A táj sűrű sötétbe borul.
Minden feketévé komorul.
Csend van. Sehol semmi sem mozdul.
Pihen a táj, majd váratlanul

egy-két méla gondolat eszembe jut
és tollamra rögtön rímsokaság tolul.
Egy vers írásába kezdek hangtalanul.
Kinn közben a környék nyugalomba vonul.

Így szeretek verselni ...

Sajátságos ellentmondásnak tűnik,

hogy mindenki szívesen élne hosszú

életet, jóllehet az öregedés

gondolatával kérem, senki sem tud



megbarátkozni. Igazándiból az

élet cseppet sem nevetséges, félni -

valónk van bőven, mégis milyen lenne,

ha ...

Összetépted álmaimat,
álmaimnak selyemszálát,
megtépáztad sejtjeimnek gondolatát,
amit adtam szeretetet,
szívtelenül összetörted,
álmaimra fátylat dobtál,
csak úgy, hevenyészve,
fejbe vertél napsugárral,
a szívemet nem találtad,
szürke fátylad mind szétmállott,
álmaimnak ...

Gondolataimmal vissza - visszatekintettem
a múltba, mégis kikre és hogyan is emlékszem?
Hirtelen két dolog jutott az eszembe, némely
emberre azért emlékszem jól, mivel reményem

csak általuk lehetett, hogy a problémáimat
megoldjam, vagy, mert megteremtették őket...,
ezáltal ...

Álmomból felkelve a világot kémlelem,
Nincs bennem fájdalom, se düh, se félelem!
Gondolataimba merülve ülök az ágyam szélén,
Újabb elágazáshoz értem életem ösvényén!
...