Egy meg egy az kettő,
fogam már nem meddő,
szaporodik és nő,
számtanom kitűnő.
Számolok én délig,
elmegyek a révig,
onnan fel a hegyre,
várok a nagy kegyre.
Elhúzom az Időt,
felveszek lakkcipőt,
táncom járom hatig,
imádnak a pasik.
Hétkor vacsorázom,
rám talál az álom,
gyomrom tele, örül
fogam már nem meddő,
szaporodik és nő,
számtanom kitűnő.
Számolok én délig,
elmegyek a révig,
onnan fel a hegyre,
várok a nagy kegyre.
Elhúzom az Időt,
felveszek lakkcipőt,
táncom járom hatig,
imádnak a pasik.
Hétkor vacsorázom,
rám talál az álom,
gyomrom tele, örül
Olvasták: 696
Az Ön versének a helye...
Múltunkban járok gondolatban.
Csendben vallagok magamban.
Szeretteink sírjánál megállok.
Rájuk emlékezve imádkozom.
Ők már csillagutakon járnak
és szép emlékeinkké válva
Mennyek Országába kerültek,
bár szívünkben velünk együtt élnek.
Halász István
Rózsavölgy, 2017. május 08.
Csendben vallagok magamban.
Szeretteink sírjánál megállok.
Rájuk emlékezve imádkozom.
Ők már csillagutakon járnak
és szép emlékeinkké válva
Mennyek Országába kerültek,
bár szívünkben velünk együtt élnek.
Halász István
Rózsavölgy, 2017. május 08.
Olvasták: 475
Ez oly tavasz: még fél saját magától,
s csak egy-egy virág az, mely nyárig lángol
piros színt, szívnek szólót, gyönyörűt.
Volt más tavasz, bátrabb, mit elfelejtett
e táj, melynek arcán a könnyes csendet
csillogtatják tükrös, kék hegedűk.
Ez a tavasz ellenszenves varázslat
a szívemnek: nekem nem kell a látszat
szemekbe néző valóság ...
s csak egy-egy virág az, mely nyárig lángol
piros színt, szívnek szólót, gyönyörűt.
Volt más tavasz, bátrabb, mit elfelejtett
e táj, melynek arcán a könnyes csendet
csillogtatják tükrös, kék hegedűk.
Ez a tavasz ellenszenves varázslat
a szívemnek: nekem nem kell a látszat
szemekbe néző valóság ...
Olvasták: 546
Ujjaidat egyenként elringatnám,
bársony hangodat magamhoz ölelném,
szívemet, lelkemet neked adnám,
gondolatomat elmédbe helyezném.
Dús szemöldököd cédrus szelídsége,
érintéseddel a mennybe varázsolsz,
negédes szemeid vajh boldogok-e,
sokérzékűnek engem már nem vádolsz,
mert ringatlak drága, mint ...
bársony hangodat magamhoz ölelném,
szívemet, lelkemet neked adnám,
gondolatomat elmédbe helyezném.
Dús szemöldököd cédrus szelídsége,
érintéseddel a mennybe varázsolsz,
negédes szemeid vajh boldogok-e,
sokérzékűnek engem már nem vádolsz,
mert ringatlak drága, mint ...
Olvasták: 558
1. IDŐ
Nap-fénykorongok elgurultak,
utánuk fényt kölcsönvett holdak, -
és jöhet egy el nem hitt éjjel
homlokán hajnal-messzeséggel?
2. GÉPEK
Lassú a testi gépek álma,
s képeit gyakran szétdobálja.
Holt Kereszt ágán holló károg,
s az Edgar Poe-i "Soha már!" ott!
"Soha már!"-okon egyszer felnő
látó csillaggal teli ...
Nap-fénykorongok elgurultak,
utánuk fényt kölcsönvett holdak, -
és jöhet egy el nem hitt éjjel
homlokán hajnal-messzeséggel?
2. GÉPEK
Lassú a testi gépek álma,
s képeit gyakran szétdobálja.
Holt Kereszt ágán holló károg,
s az Edgar Poe-i "Soha már!" ott!
"Soha már!"-okon egyszer felnő
látó csillaggal teli ...
Olvasták: 667
HIAQ – ban fogant képzetek…
Kezemben, remeg toll.
Papír… kedvesen mosolyog!
Hegy, papírárkot húz…
*
Sebbel keltem reggel,
De kiírom a kelevényt.
Majd, mosollyal alszom!
*
A papír elbírja,
Ha a tenta betűt ró rá.
Lúdtoll, nem karcolja.
*
Van mondanivalóm,
Én kifogyhatatlan vagyok.
Papír csüng szavakon…
*
Papír ...
Kezemben, remeg toll.
Papír… kedvesen mosolyog!
Hegy, papírárkot húz…
*
Sebbel keltem reggel,
De kiírom a kelevényt.
Majd, mosollyal alszom!
*
A papír elbírja,
Ha a tenta betűt ró rá.
Lúdtoll, nem karcolja.
*
Van mondanivalóm,
Én kifogyhatatlan vagyok.
Papír csüng szavakon…
*
Papír ...
Olvasták: 443
Élet,

