Ilyen világot élünk… (TANQ csokorban)

Bolond lett a világ,
Nekünk ilyenben kell élni.
Léttől is félni kell.
Úgy lobognak a varkocsok,
Majd kifésülik, markosok…?!
*
Majd’ minden fordított,
Működés feje tetején.
Fiatalság érti?
Ló térdig sárban iázik,
Szamár nyerít, füle fázik…?!
*
Bevezetik itt-ott
Kézírás ...

TANQ csokorban

Hazám védelmében
Vagyok én csatára készen.
Még vérem is folyhat!
Hazafinak, lelke számít,
Ha őt, téveszme nem ámít!
*
Nekem csettint révész,
Rám vár! Nem tudom fizetni.
Így nem visz sehova…
Nem is akartam még menni,
Csak érdekelt, a jegy mennyi…
*
Ha magadra maradsz,
Nyakig ér az egyedüllét.
Kilábalás, ...

A Föld hajó, lassan halad tovább.
Óceánja a végtelen Világ.
Fedélzetén a végtelen Idő.
A pusztulása lesz a Kikötő?

Így lesz, vagy nem? Próféta nem vagyok.
Meddig éltek, élnek a jóslatok?
A Föld-hajó égbolt-fedélzetén
hány Pokol táncolt, mint őrült remény.

Igaz, olykor a felgyorsult Idő
magjaiból Szépségidő kinő,
Forradalom ...

Hát, megígért versem sokáig nem jött
(Neked dedikált), nem siettem el.
Miért? Jól tudtam (amint Te is tudtad):
most nincs Idő, mely Versig felemel.
A versekért kopóid sem ugatnak.
Megértik, mert irodalmi kutyák:
ha a világban rövidül a kolbász, -
hosszabbak lesznek a litániák.

Ám az adósság mégiscsak adósság
(akkor is, ha írott szó mit ...

Koldusa vagyok a gondolatnak ami hozzád száll,
és rólad
lopakodva visszahat a lelkem legeldugottabb odvába.
Oda... ahova a nap is bejárna minden szép pillanatban,
hogy erőt merítsen magának belőle.
Azután tovább menne, és még visszanézne lemenőben hogy el ne felejtse a boldogság útját.
Ilyen az bennem, ami hozzád ...

Mint kiszáradt, száraz föld,
mely epekedve az esőt várja,
úgy szomjúhozik lelkem az írásra.
Fejemben keringőt jár gondolatok hada,
örömtől, bánattól megrészegülve
készteti kezemet a toll felvételére.
Szívem igaz húrján megpendülve,
lelkem szárnyán repülve lesz kerek -
egész, fejemben minden egyes

Olvasták: 819

Akarat, Művészet, Élet, Tudás