Hangulattalan poéta-történet

(3 soros-zárttükrös)
A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon.
Nem tudom, mi legyen, még nincs elől papír… munka-kész íróasztalon...
A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon.

Át kellene már ültetnem a gondolatokat a tollamba,
És papírra ...

Pókháló-fátyolba szövi lelkemet az időm…
Tűröm, mert gondoltam, talán van még elég időm,
A nagy kérdés fenn áll, és az, az, hogy a múltról, hogy érzek,
Lehet fénytelen, kifakult, de… halovány emlékképek?

Elgondolkoztam és ennek szárnyán repül a képzeletem,
Előbányászom magamból az összes régi emlékképem…
Gondoltam, sok még az én ...

OXIMORON szerű gondolatok, európai stílusú haikuban…

Próbáld megfogni
A szelet, kint a mezőn.
Siklik kezedből.

Próbáld megfogni
A szelet, kint a mezőn.
Éppen szélcsend van.
*

Napfény fürdeti
A szép hegyi tó partját.
Boldogság sziget.

Napfény fürdeti
A szép hegyi tó ...

Az első versek ősember-torokból,
ha fel-feltörtek olykor, az is lehet,
bár hangok voltak csak, csupasz magukban,
túlszárnyalhattak mai verseket.

Ha fájdalom volt bennük, primitíven,
csak érzés volt, szívütő fájdalom,
s ha érzés jött, örömként, nagyon mélyből,
az is költői lélekkincs vagyon.

A

Olvasták: 285

Művészet,