Az elszakadás áll előttünk,
Világi lárma csalogat,
Az útra néz mindenki köztünk,
Kigyúl az ifjú gondolat.

Gróf Festetics György hamvaira
Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak előmbe
A szeretett tájék öblei s árbocai.
Nyugszik az ég, lebegő zephyrek ringatva vezetnek,
Csak kebelem zajlik, s hányja halála jegét:
Hányja, midőn lehajult fővel révedre kiszállok,
S nyomdokidon, nagy Holt, nyögve előre megyek.
Minden mozdulatom közelebb ...

Különleges dolog ami belülről éget,
A hiányod az, amit fájdalomként érzek.
Bármit nézek, csak téged látlak,
Gondolataimban csak szavaid járnak.
Emlékeztetnek selymes bőröd illatára,
Hogy együtt legyünk, ezért születtünk e világra.

S csak azzal a gondolattal élt,
Hogy szeret s szeretem én.
Gyermek vols s gyermek voltam én
Lee Annácska meg én.
De szerelmünk több volt, mint szerelem...