A hajnal lassan rám hajol,
az ég ma tisztább, mint tegnap volt.
A szél a fák közt úgy zenél,
mintha minden ág egy dalt mesél.
Az utcák szürke pora száll,
de már a fény a köveken jár.
A csendben valami megmozdul,
mint mikor a szív új ...
az ég ma tisztább, mint tegnap volt.
A szél a fák közt úgy zenél,
mintha minden ág egy dalt mesél.
Az utcák szürke pora száll,
de már a fény a köveken jár.
A csendben valami megmozdul,
mint mikor a szív új ...
Olvasták: 46
Az Ön versének a helye...
Még látlak most is, mint régen.
Nekem a napsugár voltál az égen.
Elköltöztél, hol az angyalok élnek,
szívedben, lelkedben kihunytak a fények.
Felnézek az égre, a szép csillagokra,
fájó szívvel gondolok közös ...
Olvasták: 209
Borongós ég alatt indult a végzet,
Jeruzsálem útján por szállt, s enyészet,
némán hömpölygött a sötét tömeg,
mint bűnt hordozó, néma hadsereg.
Ott ment közöttük csendesen a Király,
fején töviskorona, vállán a ...
Jeruzsálem útján por szállt, s enyészet,
némán hömpölygött a sötét tömeg,
mint bűnt hordozó, néma hadsereg.
Ott ment közöttük csendesen a Király,
fején töviskorona, vállán a ...
Olvasták: 54
Fekete a felhő, mi felettem lebeg,
az én szívem oly sötét a tiédhez!
Csak annak nyíltam meg, ki igazán törődött velem,
romok közt lépkedtem bánatomba merülve.
Nincs, ki úgy bánna velem, mint te.
Sötét hely, bús város, te nem voltál ...
az én szívem oly sötét a tiédhez!
Csak annak nyíltam meg, ki igazán törődött velem,
romok közt lépkedtem bánatomba merülve.
Nincs, ki úgy bánna velem, mint te.
Sötét hely, bús város, te nem voltál ...
Olvasták: 82
Olykor hang vagyok, a lélek rezdülése,
viharban felizzó, parázsló harag fészke.
Ha bőszen zengek, fellángol a nép,
ég a föld alant és fölötte fényt vet az ég.
De lehetek reménysugár, halk suttogás,
bőrödön átfutó, ...
viharban felizzó, parázsló harag fészke.
Ha bőszen zengek, fellángol a nép,
ég a föld alant és fölötte fényt vet az ég.
De lehetek reménysugár, halk suttogás,
bőrödön átfutó, ...
Olvasták: 121
Ahogy a mákszem
lehull a földre —
mintha élne…
én vagyok benne.
Hull, hull a kétség,
s az ég…
mintha… hiszen…
most is kék. De ég!
még mindig az ég…
elég? Vagy kell még?
Hullanak
a régi ...
lehull a földre —
mintha élne…
én vagyok benne.
Hull, hull a kétség,
s az ég…
mintha… hiszen…
most is kék. De ég!
még mindig az ég…
elég? Vagy kell még?
Hullanak
a régi ...
Olvasták: 105
