Márvány égboltján
aranyszínű alkonyat.
Sóhaja rebben.
*
Szél visz fényeket,
bíborba fúlt horizont.
Álmodik a Nap.
*
Vérarany sugár,
eltűnik a domb mögött.
Égő búcsúszó.
*
Piros fényszalag,
ég és ...
aranyszínű alkonyat.
Sóhaja rebben.
*
Szél visz fényeket,
bíborba fúlt horizont.
Álmodik a Nap.
*
Vérarany sugár,
eltűnik a domb mögött.
Égő búcsúszó.
*
Piros fényszalag,
ég és ...
Olvasták: 91
Az Ön versének a helye...
Próbáltam már elmondani neked,
mit is jelentesz, de nincsen szavam.
Nagyon, nagyon – csak ennyit súg szívem,
szüntelen zeng legbelül e visszhang.
Nem tudom, hogyan mondhatnám el még,
Csak érzem: mióta vagy, más lett minden.
Fény ölel át, s a világ is szebb ...
mit is jelentesz, de nincsen szavam.
Nagyon, nagyon – csak ennyit súg szívem,
szüntelen zeng legbelül e visszhang.
Nem tudom, hogyan mondhatnám el még,
Csak érzem: mióta vagy, más lett minden.
Fény ölel át, s a világ is szebb ...
Olvasták: 93
Derekas nap a mai nap.
Január dereka és a tél dereka.
Mától minden eltelt nappal,
közelebb kerül az áhított tavasz.
Még itt a tél javában.
Hó is esett, megfagyott minden, kihűlt a táj.
Tiszta, jeges szél fúj,
próbálgatja még a ...
Január dereka és a tél dereka.
Mától minden eltelt nappal,
közelebb kerül az áhított tavasz.
Még itt a tél javában.
Hó is esett, megfagyott minden, kihűlt a táj.
Tiszta, jeges szél fúj,
próbálgatja még a ...
Olvasták: 92
Mikor a tél hidege csípte az arcokat,
s a hó csillogott némán, fehéren,
a kisvárosban hír szállt, szájról szájra,
közeleg a farsang, jön az ünnep szelíden.
A konyhákból illat szállt az égre,
olaj sercegett, kelt a tészta lassan,
kerek ...
s a hó csillogott némán, fehéren,
a kisvárosban hír szállt, szájról szájra,
közeleg a farsang, jön az ünnep szelíden.
A konyhákból illat szállt az égre,
olaj sercegett, kelt a tészta lassan,
kerek ...
Olvasták: 94
Mindenki szívében volt idő, amikor jégvirágok nyíltak.
Amikor a napok és a könnyek egymásra hulltak,
és várta az ember a napfényt.
Az bármikor, bármilyen fényében kélt,
nem volt érezhető.
Megtiltotta egy belső erő,
ami magába burkolta a hideg ...
Amikor a napok és a könnyek egymásra hulltak,
és várta az ember a napfényt.
Az bármikor, bármilyen fényében kélt,
nem volt érezhető.
Megtiltotta egy belső erő,
ami magába burkolta a hideg ...
Olvasták: 46
Élet,
