Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Fájt

« Első oldal
1
...
of
20
Minden egyes pökhendi, megélt sértésben önző semmisülésem tovább folytatódik s készít alattomos csapdát! Visszanézek mindig méla, megrepedt tükör-szilánkokba bújócskázó rettegőn is szomorú kisfiú-arc felé s szeretném megvédeni a bentrekedt, tartós félelmet is! Morgó gilisztaként akárki eltapossa sebzettségem határait; nem hátrálhatnék már meg soha! Vékony ...
Részletek
Az Ön versének a helye...
Versben és HIAQ –ban meditált a szerzőpáros…

Gyermekkoromban sokat voltam alföldi tanyákon,
Azóta, hogy lássam, erre gondolok nagyon vágyón.

Úgy volt az, ahogy volt,
Kinn a tanyán réges régen,
Ma más ott az élet.
*
Engem megtanítottak, hogyan kell a gémet leengedni,
Vízben a vödröt, milyen technikával kell teletölteni…
Majd, mint ...
Részletek
Minden szokás szép, ha emberi Lelket
segít, s a múltból csillagos szerelmek
fénypontjait szívhez közelebb hozza,
s nem díszt terít csak hamis látszatokra,
hogy feledtesse való bú-világát, -
az érdek-önzést szemek meg ne lássák!

A Legenda? Igaz is lehet, Mélyben,
egy változatban, s talán, észrevétlen,
egy-egy nyom maradt arra: volt a ...
Részletek
A fehér csend nekem kékkel a legszebb:
fénygyermekei égi végtelennek.
Vannak, s nincsenek, - ez együtt szép benne:
véges világok végtelen szerelme.

A fehér csend kék csend szemébe nézett.
Nincs- és van lélek csak együtt a Lélek.
Egy-egy kakukkhang átugrott a csenden.
Egy-egy könnycsepp tükrében elmerengtem:

voltam már élő és halott is ...
Részletek
Derék hun nép! Ó, hidd el már most:
a milliárdos Háry János -
tényleg szegény! Ha megy a Házba,
rajta foltos jellemgatyája..
"Milliárdos"? Az csak előnév,
mi díszíti e Hunok Hősét, -
Ő szinte koldus, - nem is tagadja
hunok e Nagy Vezére, Atyja!
Oly erkölcsös! Lelkében harc dúl:
pironkodjon-e? Inkább barnul
tovább, pírtól nem ég a ...
Részletek
Galandféreg elindult kalandra,
úttalan utakon araszolva
elérkezett egy nagy sivatagba.
Ott talált rá fényes fekete bogár,
galacsint hajtott, nagyon unta már.
Pihegve pihentek a homokban,
barátkoztak a sivár romokban.
Szelvényt adott a féreg magából,
galacsint kapott a jó baráttól.
Miután így emléket cseréltek,
egymáshoz bújva pihenni ...
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére