Fúj a szél és csapkod az eső,
senki nem jár most a házsoron.
Fagyos levegőben reszketőn,
egy magányos, árva eb oson.

Gazdátlanul rója városunk,
pedig egykor kedvenc lehetett.
Kitették őt egy bús éjjelen,
pedig ő mindenkit szeretett.

Vigyázott a gazdijára lelkesen,
majd a gyerekekkel játszott ...

Lilla pillái lecsukódnak lám,
ímé, még hű kebelben él e kép.
Illanj éber lét, álmodozz leány!
Öröklét költőjét, szereted e még?

Őrizé neved, idők bércein,
lényed bevésvén, bús emlék gyanánt.
Könnye, mint pergő esőcsepp, s kövér.
Halált nem ismer, lényed zöld palánt.

Vágyaknak ...

Felvidék csillaga porba hullt
Ezer dalt és verset énekelt
Dobbanva állt meg a szíve
Semmit se vitt a hosszú útra
Mindent itt hagyott barátokat és a családot

Felvidék csillaga porba hullt
Ahogy jött úgy ment el
Csendesen és szelíden merült álomba
Az ég adta az ég vette el
Fenn békére lelt a harca ott véget ért

Felvidék ...

1.
Marhatelep szomszédjában
épült fel a piciny házam.
Kik hasonló helyen laknak,
ismerői jól egy bajnak:
Hogy kérődző barátaink
bűze száz méterről megint

2.
Macska bújt a lefolyómba.
Mi űzhette vajon oda?
A megvadult tehenek zaja
És faruk fertelmes szaga.
Rejtőzködő kis lény-társam
Nem akarta hogy ...

Tavaly delejes, dúsnövésű
hajamban sercegett a fésű...
Én nem tudom, hogy mi a titka,
hajam ma gyöngeszálú, ritka,
megtört, puha, mint ócska kelme
szálakra szétnyűtt, satnya selyme
s oly könnyen enged, símul, hajlik,
oly szépen helyére hanyatlik,
mint enyhe elmúlásra várván
erőtlen nagybeteg a párnán.

S jaj, veszteség, mi ...

Mert már megint jönnek azok a fellegek,
megint eső lesz.
Megint sár lesz és ólmos ködburok
a lélek körül.
Éjszaka megint fennülhetek ébren,
hallgatni, amint a végnélküli eső
paskolja a falakat és zubognak a csatornák.
Megint, megint és már nem is remélem,
hogy vége ...