A szívem nyugati tája még szüntelen szabadon,
Várva várom, hogy megtalálom egy végzetes napon,
A lányt, ki behálózza gondolataim, a frászt rám hozva,
Lágy hangon mondja ki csendesen: \'Szeretlek kedvesem\',... sosem késő,
Annyi számtalan esély vár lelkemre,
csak egy merész nő,
Kell nekem, csak rá vágyom,
ki átlátja minden álmatlan ...

Kedvetlen nappal az a reggel,
délelőtt megint előrébb jött,
már egész közel, megcsókolt
a reggel, atmoszférateremtő
zúzmarafelhő száll felém a kémialaborból
kikandikáló életszerűséget nevezném én el
már-már kivillanó esőfelhő-szerelemnek
pénteken.
De még nincs ott, ahol tolongani ...

Én vagyok a szivárvány
ki eső után fent ragyog
az ég derekán,
sok színben pompázok én
piros sárga és kék.

Gyűlnek a szavak,
talán mondatok is vannak.

Egy barátság végét jelző zászló
int a magasból,
hogy indulj el egy másik úton,
de a kedvem csak elenyész a bútól.

Szeretnék nevetni,
és nem a boldogságot kergetni.

Örömet várni az emberektől,
de közben félek mindentől.

Becsapnak aljasul,
hazug szavaik fülemben ...