Szeretlek Kedvesem, hogy mennyire azt nem tudtam sosem,
most lehántottál róla mindent és csupasszá vált a szívem,
árván dobog, reszket, időnként félrecsúszik egy-egy ütem,
egy valamitől nem szabadul csak, ez a Szerelem.

Tóth Szabolcs - Nem múlik

Három szolgálati kutya, köszi, jól van,
Ha ők idegent látnak, nagy pofájuk van.
Etetem őket, igyekszem, és jól tartom,
Ha véletlen baj van, rájuk hagyatkozom.

No, de nem is ezt akartam elmesélni,
Inkább azt, hogy embert milyen öröm éri.
Máskor már írtam, hogy a Slampec igen fél,
Közelembe sem mer jönni, tán' rossznak vél.

Hosszú ...

Május felé megyünk. Még április van.
A kert emléke úszó fénysziget.
A madár szétnéz. Ugrik, másik ágra.
Árnyékfoltokon hangja átbiceg.

Csak a fény él, és testvére, az árnyék?
Rezdül a lég, de minden hang halott.
A kérdésekből épül fel a lélek.
Azt hiszed róla: halhatatlanod?

Május. Küzdelmek. Mátyásföldi utcák.
Mitől is ...

Mit lát a szegény, kisemmizett ember,
ki láncok nélkül is közmunka-rab?
Lapátra tették, de foghat lapátot..
Ám csak éhbért kap, gúny-garasokat.

A Bal? Az, persze, elmondhatná néki, -
ha Bal volna, de inkább balga csak..
Önérdek-balga? Balga balgaságból?
Én kérdezem, - gondold át önmagad!

Nem akarok semmit sem szájba rágni, -
bambán ...

Találkoztam idegennel, ki állította,
Én még nem éltem.
Megkérdeztem barátomat, ő úgy véli, élek-e még
De ő nem látott meg.

Lefeküdtem ágyamra s államig húztam a hűs, közömbös lepelt
Mely gyáván ringat s befed, de idegen nem hitte el.
Nekem barátaim a lepkék,
Ha néhanapján berepülnek az ablakon át.
A párnám mintáit úgy ismerem, mint a ...

Egy anyának
soha sincsen rossz gyermeke,
bármilyen is,
szeme fénye, a mindene!
Mosolyogva
nézi őket, és imádón,
ölelésre
tárja karját, megbocsátón.

Anyáknál a
szomorúság ritka vendég,
gyermekei
bármennyire kedvét szegnék:
rossz hír után
mint a főnix, újjáéled, ...