Emlékszem mikor még kicsi voltam,
Milyen szépnek tűnt a világ.
Kedves emberek vettek körül, akik
Soha nem csaptak volna be.
Amint fölcseperedtem rájöttem, hogy
Nem könnyű az élet.
Ijesztő felnőtt szemmel mennyire más is a világ.
Senkiben nem lehet megbízni,
Még a legjobb barátodnak sem szabad mindent ...

Mezítlábas gyermekkorom porát
A szél elvitte nagyon messzire -
Nem gondoltam , hogy a világ ennyit
Fordul velem, és elvisz ennyire.

Akkor még oly tiszta volt a patak,
Abban fürödni jó volt oly nagyon-
Minden lépésem anyám figyelte:
Ki-ki nézve a konyhaablakon.

De hol van már az a konyhaablak?
És ...

Elmentél, s én még érzem húsodat
Körmeim alatt a véred megragadt
Simogatnálak de nem teszem,
Mert uralkodik rajtam a félszem
Félek újra bántanálak, elveszítenélek,
De így, most, nincs mit vesztenem
Elmentél és Már nem vagy velem,
A fájdalom, s a kín megesz eleven.

Várom kopogásod, hallom susogásod,
Nem jössz tudom, és ez fáj ...

Míg nem voltál, halott voltam.
Egy szunnyadó lélek csupán.
De betörtél életembe,
Függővé tettél engem:

Kit felébresztett szépséged...
Kit elbűvölt kedvességed...
Kit megbabonázott tekinteted...
Ki az életét adná érted...

Vigyázz a lelkemre kérlek!
Kemény lélek, melyet semmi meg nem törhet,
Mégis a Te kezedben hamar ...

Üres álmot álmodom, mikor az éj egyedül öleli testem.
Üres életet talál reggel a Nap, mikor felragyog csendben.
Elveszett a múlt, mikor egy Angyal szeméből könny hullt.
Elmúlt a boldogság, ahogy a szerelem magányba bocsát.

Érzések örvényében, mégis az üresség ragad magával.
Ó mond, miért fáj ennyire a ...

Hazudtam, mert azt hittem könnyebb,
De rá kellett jönnöm, nem barátság, több ez.
Azt hittem, jobb, ha azt mondom nem szeretlek,
De Téged ily könnyen nem feledhetlek.
Ha velem vagy jó, mert érzem, számítok valamit,
Tűnődöm: \'Ennyire hogy szerethetek valakit?\'
Annyira, hogy szinte fájjon szeretnem,
S hogy ...