Mikor léptem utoljára virágos réten?
Mikor veszik azt észre ,hogy én éltem?
Mikor látnak engem embert ölni mikor?
Mikor meghalok mindenki sárba tipor!

Tudom én, hogy nem így kéne lennie!
Nem kéne életem egyesek szerint álomvilágban élni.
De nem fogok én íly emberek közt élni!
Elmegyek és a valóságot ...

Nézem az ismerős tájat,
most minden idegen.
Hangorkánként zakatol ez az egy szó a fülemben: -ELMEGYEK!
Lelkem üresen kong, valami véget ért,
valami elveszett.
Hiába harcolok, könnyeim földre hullnak,
égbe tekintő szemeim elborulnak.
Álmaim már rég szétfoszlottak,
reményeim is elhagytak,
nincs már semmi, ...

Szemedbe néztem, és láttam ezernyi
Kicsi csillag ragyogását!
Éreztem nem engedhetlek el, de szívem másfelé húz.
Lehet rossz útra térek, de az eszem mást diktál,
Mint a szívem.
Nem tudom mit tegyek,
Nem tudom merre is menjek!
Segíts, segíts, hogy jól döntsek.
Lehet megbánom ha elmegyek,
De így lesz jó ...

Fekszem, mozdulatlan, szótlanul, egyedül,
Csend és a magány, mely rám tör szüntelenül.
Százszor elképzeltem, milyen lenne újra,
De csak hagyom magam a semmibe hullva.
Nézem az ágyamon rég kihűlt helyedet,
S szinte látom zölden csillogó szemedet,
Ahogyan néztél rám, megfogtad a kezem,
És hogy sose hagysz el, ezt ígérted nekem.
Tudom, nincs, ...

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még ...

Egy őszült remetét a Tihany oldalán
Ismértem. Sivatag sziklaüregben élt.
Már két századokat hordoza vállain,
S mellén lengedezett hosszu, fejér szakál.
Gyakran bölcs szavait hallani elmenék
Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt.
Sok történeteket hordogatott elő
A bölcs ősz az idők régi homályiból.

Egy szép alkonyaton melleje ...