Postás

Szakadt zöld táskáján az idő már nyomot hagyott,
járja végtelenbe húzódó utcáink üres jégbe fagyott,
rideg, magányos útját a sűrűn hulló hó lassan elfedte,
egy ember sem jött szembe, mióta munkáját elkezdte.

Legnagyobb ellensége a fagy mi a vidéket most uralja,
mi körbefon lassan mindent ...

Két ember voltunk kik külön utakon jártak,
egy napon véletlen mégis egymásra találtak.
Mindketten más és más álmot hajtottunk,
más célok felé makacsul tartottunk.

Azon a napon mégis mindketten ugyanúgy éreztünk,
tudtuk jelenlegi utunk végéhez érkeztünk.
Valami elkezdődött mit ketten tovább ...

~ Emlékezzetek arra ki itt járt egykoron,
nekem jutott a feladat én leszek ki elmondom,
ki is volt ő eme gyönyörű őzikeléptű leány,
kit útján nem kísért más csak a magány.

Egyedül érkezett ő erre a helyre,
tán azért, hogy múltját feledje.
Láthatóan menekült hosszú útján megfáradt testén,
összegyűlt piszkot lemosni állt meg ...

Elborít mindent az éjszaka csendje, sötét leple alatt egyedül a tücsök citerál,
a vén eperfa levelei között kibukkanó hold fénye lassan rám talál.
Egy kósza szellő átsuhan a szobán, kecses táncát a függöny vele együtt járja,
egy illat megrészegít akár dús göndör fürtjei, lényem minden leheletét epedve várja.

Mintha őt látnám, bódító ...

- Van valami felettünk??
Ha már nincs miben reménykedned, ezt kérded magadtól...
Van e valami, amihez fohászkodhatsz és utolsó sírástól remegő szavaidat mondhatod...
Nézel az égre és rozsdás késsel átdöfött szíved fájdalma miatt,
Üvöltesz az éjszaka nagy szemének, mint egy magányos csorda nélküli farkas...

- Víz fog körül...
Nem sok, ...

Most is rád gondolok és a verset írom,
Hogy mennyire szeretlek bebizonyítom.
Rímekbe szedem összes gondolatom,
S éjjelente csak rólad álmodozom!
Eddig jutottam a versírásba,
De ez most nem volt számításba.
Mikor észrevettem, hogy itt vagy,
Összes tudományom idefagy.
Azért, ha már elkezdtem így ...