Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Csillogó

A patak szelíden öleli a hegyet,
Mint egy csillogó ezüstkoszorú.
Medrében fűszálak kókadozva lépnek,
Lomhán, ahogy olykor az ember szomorú.

Tavaszi pirkadat vidáman jár, kel,
Föl-alá kúszva a hegygerinc falán,
Gyűjti gyorsan a gyémánt könnyeket
Napnak némasága örömére talán.

Patak partján pirkadó ...
Részletek
Az Ön versének a helye...
A kagylók csend-homokban
a víz elcsillogóban
partján a parttalannak
kőarc sötétje hallgat

az áldozati bárány
szőre ezüstös árván
elkésett kés tűnődik
felfájó szíve táján...
Részletek
A hajnal bársonyos fénye
lassan terül szét a tájon.
Szép színt visz a múló éjbe
befedve e szép világot.

Majd lassacskán az éjszaka szertefoszlik
és a Nap újult, friss fénye felcsillan.
A nappali fény mindenfelé szétoszlik
aranyosan csillogó alakjában.

Fokozatosan minden feléled.
Álmából ébred már ...
Részletek
Az idő lep meg, rendezett összevissza.
Nyár lósörényén arany tánc ragyog,
s vágtat a nyár, arany szőréről szikrák
ezüstje száll, - s máris elcsillogott.
Az idő lep meg, mely valóságot színlel,
s oly hazugul: minden isten nevet,
s mindegyik feldob egy-egy édenalmát, -
hát kapkodjatok érte, emberek!
Az idő lep meg, a magányos kisember:
fejet ...
Részletek


Ráébredtem épp jókor,

hogy hiábavaló

másvalakik csillogó

életét utánoznom -



hibátlanul amúgy sem

tudtam volna - a legjobb,

ha színtelenebbül, de

élem a saját sorsom...

Részletek
Én gyakran gondolok még a múltban egy diákra, -
s arra mi nincs már végképp, látszata sem: a Nyárra.
Volt egykor, velünk? Talán. Hitében éltünk, éltem:
nyílik majd út, dal egyszer valóra vált mesében.

Tavakra gondolok most, nyugtalan gyöngy-örömre
nagy víz-pajzsokon, amint tündérek ömlő könnye
mosollyá csillogott át, s madarak fehér ...
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére