Az életem adnám
egy mosolyodért,
a szívem a hazád,
s ha odaért,
az a vágy amitől a szíved dobban,
én új útra lelnék a csillagokban.

Könnyeimből épített patak,
szigetekké lett üres szavak
hada, melyek már nem hoznak haza,
már farkasként üvölt az éjszaka.

Hirtelen sötét arcomhoz ...

Szád már néma volt,
csak szemed súgta, hogy szeret.
Pillantásod átkarolt,
s Te így mondtál nemet

A két szemed szeretett legtovább,
az nem enged új útra,
s ha mégis járnám új út porát,
szívem újra csak rád találna.

Arcom a porba hullna,
s én újra meg újra,
akkor is csak néznék a holdra,
talán ő rejtette szemed a ...

Mezítlábas gyermekkorom porát
A szél elvitte nagyon messzire -
Nem gondoltam , hogy a világ ennyit
Fordul velem, és elvisz ennyire.

Akkor még oly tiszta volt a patak,
Abban fürödni jó volt oly nagyon-
Minden lépésem anyám figyelte:
Ki-ki nézve a konyhaablakon.

De hol van már az a konyhaablak?
És hol a patak?hol van az anyám?
És ...

Kolo

Hozzád méltón nem található méltó szó
Tűzben égtél a vízen, húztad a mázsás lapátot szelíden

Hullámok fodrából öntött hajó
Izzadtság cseppekből faragott lapát
Elrúgva partot, izeg-mozog a térd
Hajszolódnak harmonikus extázisban.
A jeles kenu kettes a gyorsaságban úszva
A láthatatlan cél felé szertepattan a ...

Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben...
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre...

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort - mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket ...

Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed kútjában öngyilkos leszek.
A tőr kihull kezemből. Térdre estem
eléd. Gyűrött zsebkendőt lengetek.

Bőrig vetkőzöm és tovább. Kitárom
magamat, oly mezítlenül, ahogy
anyám megszült. Nincs tőled e világon
védelmem, csak ha védtelen vagyok.

Fiat, barátot, mindenkit feladtam
miattad. ...