A sötétben felszálló vágyakozó sóhaj
Fénnyel árasztja el lelkünk tiszta hitét.
Érezzük, hisszük hogy ez szent és örök,
S amíg élünk semmi nem szakítja szét.

Ha a régi érzés bennünk új tud maradni,
Szívünk végleg egymásért fog dobogni.
A csók, az ölelés meghitt, szép pillanatai,
Erőt adnak nekünk minden bajt ...

Halk mozdulatokban jár a csend,
S egy éjbéli hang emészti ide fent,
Lelkem végtelenül fényes táborát,
Suttogó szelek szólják pár sorát,
Az életemnek, s több pontján meg leli ez lényem.
Mentális áradatba emelkedek fel a távol messzeségében.

Szelek szárnyán repülök az emberek álmán át,
Fiktív ...

Adj már csendességet, lelki békességet,
mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
kit sok kín fúr!

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
veszteségére!

Nem kicsiny munkával, fiad halálával
váltottál meg,
Kinek ...

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe ...

Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, ...

Tompa puffanás.
Arcom a porba hull.
Túl halk némaság,
árnyékom hátba szúr.

Jóllakat az éhezés,
pihentet a nyűg.
Összerak a szétesés,
szívem lángokba hűl.

Túl hangos a csend,
oly sötét a fény.
Szétszórt lett a rend,
benned lettem én.