Mikor felkelek reggel, köztetek álmos szemekkel lépkedek,
Mindig csak néztek rám és engem hibáztattok folyton.
Úgy érzem mintha megkaptam volna Káini pecsétem,
Úgy érzem néha a szavakat a drága papírra fecsérlem.

Elég volt ebből a leslyedt félelmetes korból.
Engem a vers emel majd fel a láthatatlan porból.
Hátba szúr és ellök, kezeimre ...

Kérlek ne utálj ennyire,
csak gyarló ember vagyok,
élem az életem,
a terheim nagyok.

Szeretnék könnyű lenni,
hosszú hajam a szélben lobogna,
kislányként nevetni,örülni,
a szívem könnyebben dobogna.

Rossz látni, mivé válunk,
szemedben szikrázik a harag,
összedőlt a féléves álmunk,
csak a rengeteg emlék marad.
...

Annyira vártalak.
Kínzó szerelem.
Megtört a csend.
A világ csak nevetett.
Kín volt az élet.
Szenvedés.Félelem.
Nélküled üres volt.
Nyűg volt az életem.
Vergődtem.Mint hal
a hálóban.
Mint madár a
csapongó hullámok között.
Mint szomjas állat
a sivatag belsejében.
Nélküled ...

Harangoznak.
De kiért?
Kiért szól a harang?
S miért?
Fekete fák
Tar ágain
Gyászlobogó
A szürke kín.
Csend van.
Csak a harang szól
Messziről.
Halkan.
Kit siratnak?
Kit temetnek?
S mi ez a nehézség
Rajtam?
Én haltam meg?
Engem sirattok?
Mért hallgattok?
Mért nem ...

Árnyak kúsznak.
Szemben a falon.
Mi ez?
Érteni akarom!
Csend van.
Csak a szívem
Ver nyugodan.
Vagy hallga!
Már nem is ver.
Meghaltam?

Meghaltam.
Miattad.
Nélküled.
Meghaltam.
Hangod nem
Éltetett.
Nem csengett
Fülemben
Az ismerős zene.
Nem érintette
Kezemet ...

Ugye emlékszel még a szép napokra?
Ahogy észre sem vettük, hogy habokban
lépkedünk
ez volt az életünk.

Most kezed kezemben,
s ülünk egy veremben,
nincstelen
és dicstelen.

Nem ezt álmodtam meg neked,
nem én szőttem ily terveket,
már messze kéne járnunk
vagy csak maradnunk

ott hol lennünk kéne,
s nem a ...