Az ősember látomása.

Egy kiadós ebéd után
Elnyújtózom kéjesen,
Nap süti a fák tetejét,
Lassan csukódik szemem.

Favillába elmélázok,
Bóbiskolok csendesen,
A napsugár körül ölel,
Kellemes így énnekem.

Hirtelen szörnyű hang üvölt,
...

Nem voltak felhők, sem fényes Nap,
nem láttam bárányt, vagy madarat,
Álmodtam kavargó színes szeleket,
Temetőben síró magányos gyermeket,
Gyönge gyertya lángot hóban lengedezni,
Barátöleléstől szívemet dobogni.
Láttam a halált, arcom simogatta,
Keserű könnyekkel, tengert duzzasztotta.

Álmodtam találkozást, régen várt ...

Mikor megszülettél, hazánkat vihar verte,
S ahogy fejlődtél, nőtt jövőd reménye.

Érdekelt minden szép, ami kincset sejtet,
Minden törődést virággal hintetted.

Újra feltűnik a házunk előtti hinta,
Mely szárnyaló vágyadat felhőkhöz húzta.

Dallal üdvözölted a mennyei sereget,
Szép hangod zenéje szívembe rekedt ...

Az Istennek báránya
Az hogy érettünk megszülettél pár hónapja ünnepeltük
És már is nagy némaság vesz mostanában körül.
A lelkünk csendje ez, mert valami rosszat sejtünk.
Mára kialudtak a karácsonyi fények
Az emberiség szívében nagy csendesség lett.
Akit úgy vártunk, el ...

Csendes,hideg Február,az utcákon,
a halál se jár,a reggel alkonyán.
Egyetlen hónap,
amelytől borzadok már.

Legyen az évnek inkább,
tizenegy hónapja!
Ezt a hónapot töröljük el!
Legtöbb élet ilykor költözik fel.

Fel vagy le ?
Ezt csak a jó Isten tudá.
Soros vagy koros ?
Kiért jő el a ...

Hagytalak volna magamnak, a ki nem mondott gondolatnak,

titkok rejtekén tündökölő egyetlen kis csillagnak.

Akkor most tudhatnám, s rajtam kívül senki más, hogy

milyen jó érzés is ábrándozva várni Rád.


Tudhatnám, hogy lelkemben csillogsz, mint gyémánt,

hangod selyme, akár egy lágy halk melódia,

s mikor meghallom ...