Az élet egy szemvillanás,
egy lélegzet, egy szívdobbanás,
egy sóhaj, egy álom,
egy pillanat most már látom.

Az élet egy kis patak,
csendben sebesen szalad,
ám néha a nyakadba szakad,
néha sötét völgyekben halad.

Budapest. 2007.03.25.

Ez a közösség mire igazán büszkék lehetünk,
írásainkkal az olvasókért valami jót is tehetünk.
Elménk feltáratlan, olykor szeszélyes világát,
lelkünk sokszor csapzott megtiport virágát.

Most átnyújthatjuk rím csokrokba szedve,
tapasztalásainkat használva papírra vetve.
És te kedves olvasó ki ide tévedtél közénk,
lelkedhez szólnánk ...

A fájdalom tengerének habjai nyaldossák magányos szívem partjait,
és a fájdalomtól elborult elmém, próbálja megőrizni megmaradt álmait.
Lelkemet millió apró tűként szurkálja a magány kegyetlen érzése,
és úgy érzem talán soha nem kapok választ néhány kérdésre.

Szavaim elenyésznek a semmibe, csak süket fülekre találnak,
mégis én ...

Hagyjuk had dolgozzon az idő helyettünk,
fájó emlékeink elborítja, ahogyan halad felettünk,
szépen lassan mi fájt majd elfelejtünk,
hagyjuk had dolgozzon az idő helyettünk.

Anélkül, hogy könnyet kellene ejtenünk,
és bánatunkat szívünkbe rejtenünk,
anélkül, hogy fájdalmat okoznánk egymásnak,
útjaink

Olvasták: 434

Kihűlt szerelem,