Megtalálsz ott hol zokogva dőlnek a fák,
csupasz ágaik nyúlnak feléd, álmatlanul időkön át.
Gyökereiken lépdelsz melyek a föld felé kúsznak,
eltiport megtört álmaink porában reménytelen úsznak.

Megtalálsz ott hol halott virágok nyílnak,
lelked mélyéből feltörő fájdalmas hangok hívnak,
hol dédelgetett álmaink reánk borulnak, ...

Távolabbról az őszi Balaton látszik.
A kert magas fenyőin két mókus játszik.
A csend amelyben ez a vers megszületett,
feledteti velem a szürke fellegeket

és bennem is felidézi a múlt nyári szép emlékeket.
Szinte alig győztem megélni az átélt élményeket.
Miközben a múlt nyár nyomai ott vannak a ...

Tavak tengerén

Szökőn, mélán

Az ember a szélben jár földi ösvényen,
süt a Nap, olajfa ágai lengenek,
egyre vándorolnak a felhők tovább,
és egy kis halacska úszkál a tóban.

A kis tóhoz járok így én hétvégeken,
szétnézek, hagyom, hogy mélán lengedezzem,
a szőke hajam lobog az ágak közt
mint tücske a nagy ...

Első eszmélésem óta,
A te hangod hallom én,
Csendes, nyugodt, okos a szó,
Tiszta szívvel száll felém.


Mint viaszba írott betű,
Lelkemben ott ég a hang,
Hiába takarja tested
Hosszú évek óta hant.


Szívemben a szeretet még
Éppen olyan frissen él,
Mint mikor nagy ...

Élt egyszer egy ember...

Kinek lelke háborgott, mint a viharos tenger,
kit semmi sem érdekel, kinek semmi sem kell,
így élni már nem bír, ám halni nem mer,
ő volt az az ember, ki szólni soha nem mer.

Ki lelkébe zárja örökre bánatát,
és nem ossza meg másokkal gondolatát,
soha nem mondja el őszinte szavát,
szépen lassan megutálja ...