Szikrázó napsütésben, vad komor felhők alatt,

Némán énekelve egy fekete konvoj haladt.

Fehér hajuk lehullott a porba,

Ordítva haladtak ők a néma sorba.

Húsukba mélyen vágott a bánat,

Nyomukban a zúgó csermely azonnal kiszáradt.

Meseszép lovak rohantak utánuk,

Rózsaszín vértől habzott a ...

Új barát a láthatáron...




Bence csendes fiú,
igazi állatbarát,
szeret minden párát,
...

Élet, szerelem... satöbbi




Én nem tervezek előre,
szerelem: tiéd a terep.
Az élet rövid, erőre
van szükségem, vár a ...

Két kidobott vödör a kert végében.
Nyugszanak itt szépen, csendes békességben.
A gazdájuk azokat ide dobta
ebbe a sarki, tespedt nyugalomba.

A gyomok között észrevehetetlenek.
Itt tölthetnek nyugodt, békés heteket.
A gazdának ránézve a gazos kertre,
nem lesz sokáig szüksége e vedrekre.

Így tehát ...

Kérünk mindenkit, vigye ki, amit behoz!


Anyám csendesen szól,
messze a temető,
apámhoz már menne,
...

Vonulatai magasan felhőkkel dacolva ezernyi ága, fája a zord idők dacára mindig állja.
S Te ki az ég felé a felhőkbe meredsz
Te csak suttogsz ott a kéklő hegyen.

Ezernyi fának egyetlen ága Te vagy..
S rezzen az ág, de nem mintha madár szállt volna rá csendesen.
Éles a fájdalom...és a fájdalom nem szűnik az ágat ...