Csöndes fényben, ködös éjben,
az érzelmek erdejében járva,
akadtam kőre, s puha mohára,
zenélő szélre, lágy muzsikára.
Csendre, és néha magányra,
Ott hol van láng a télben.

Néha sötét volt, nagyon sötét,
Sűrű fenyves, néhol füves rész,
Valahol forrás bugyogott elő,
s volt fény is, olyan ...

Ember, mit csinálsz magaddal! (Tudatmódosító és antidepresszáns keringő)


Tudatmódosítóval
él
már az ember
mintegy
negyven
esztendeje,
hogy furcsának
...

Az utolsó szívdobbanás...





Az anya ködbeborult szemmel
fekszik kórházi tiszta ágyán.
Fehér függöny ott lebben csendbe`
mellette, mint házuk ablakán.

Anyát egy arc lesi komoran,
fia szenved, ki édesanyját
nagyon sajnálja. Most komolyan
...

Odakint elcsendesül minden, ami él
Lehull az utolsó, fáradt, ősz juharlevél
Megjött a tél, az ég fehér könnyeket sír
A költő tolla is már szomorúbbakat ír

Puha, hideg takaró alatt alszik a föld
Jeges rémálmát alussza minden, ami zöld
A némaság, a homály, a frissesség
Ez mind, miért az én szívem ...

Záporozik odakinn,
havas már az utca,
az ég szánját odafenn
három szarvas húzza.
Csillagot rúg minden pata,
fénylik szerte-széjjel,
elcsendesül világ zaja
Szent Karácsony éjjel.

Csak a szíved dobolása
hallik kis Attila.
Boldogság és öröm dala
annak, aki hallja.
Angyal száll az ...

Küszöbön van már az ünnep,
ajtót tárok, - lépjen be!
Boldogságom egyre teljebb,
gyertyát gyújtok szívembeיִ
Hadd lobogjon fel az égig!
Szállok én is lázas lángon,
égi úton csillagfényig, -
földre hozom édes álmom:
Vigasztalást, megbékélést,
szeretetet, hő bizalmat,
csendet, békét és ...