Sok költő írt Istenről, istenekről.
Mi volt versükben őszinte, - s mi nem?
Nehéz megtudni, - annyi költő játszik
mikor leírja a szót: Istenem!
Játszik magának, játszik a tömegnek,
érdekeknek, ha játszás érdeke,
vallhat hitből, de vallhat félelemből,
ha rátekint a Bosszú Istene.
Nem látod mily esendőek a pápák,
s más egyházfők, s a ...

A juhász némán a botjára támaszkodik.
A juhok csendben legelésznek.
A juhász magában a jó Istenhez fohászkodik,
hogy legyen vize a birkának, jerkének.
Az állatok csak a satnya száraz füvet tépik.
Nyoma sincs az égen a felhőknek,
mert a pásztor szava nem hallik az égig.
A birkák a legelőn szomjasan bégetnek.

METAFORA

Két fogalom lesz egy test, s lélek
ennél, s a költő lesz a papja:
szertartással e két fogalmat
a versében eggyé avatja.
Így lett egy Juhász Gyula versben
barna pókká a jámbor este.
Nem tudni: az est örült ennek,
vagy Juhászra szólt: - Ó, te beste!

SZIMBÓLUM

A szimbólum, vagyis a jelkép,
valamiről úgy alkot ...

A szombat este csendje
mászik be a fülembe.
A párom már alszik éppen.
Ring a mély álom tengerében.
Lassan-lassan én is alszom.
Puhán nyom el már az álom.

Te is képes vagy
tartani a kormányt,ha
csendes a tenger.