Mára élesen látod az egykoron könnyedén ócsárolt életedről faragott képeket,
Eközben hajthatatlan elképzeléseid, egytől egyig esztelenség tévútjára vezet!
Bár sohasem ereszted a csalfa délibábokként tovatűnő felesleges vágyálmaid,
Gigászi sziklaként tántoríthatatlan maradsz, némán magadba zárva gondjaid!

Olykor a látszat édesen suttogó ...

IN MEMORIAM 1.

Attila,
hozzád nem volt kegyes az élet
jött is belőled Fohászkodó ének
mikor egyedül egy bezárt szobában
verseid róttad egy tépázott
Papírra.

Isten
aki soraidban előjött
neked olyan áldást adott hogy nincsen
a földön költő ki ülne oly kincsen
mi neked volt s leírtál ...

Gyerek zsivaly hallatszik be az ablakon.
Nem is tudják, mennyire boldogok,
Csak akkor jut eszükbe ez a mámor,
Mikor elszállt velük az élet.
Unokám gyakran sírva fakad.
Ilyenkor mondogatom:
Ok nélkül nincs miért könnybe lábadt
Szemmel szenvedni, majd egyszer,
Ha igazán nagy baj történik,
De soha ne legyen olyan!
Csodálatos az élet, ezt ...

Közeleg a saroglya,és rákerül több lélekruha.
Utolsó útjára indulnak a testek,lassan nyikorog Szent Mihály lova.
Jól ismert út ez,szomorúság kereke vágta,bánat könnye,és hamisak köpete áztatta föld ez.
Temetőnek kapuja nincs,már rég megette a rozsda.
Nyitva halandóknak,és túlvilági utazóknak.
Nyitva azoknak is ...

Árnyéktestvér

Egyszer barátként érkezik Ő,
Gazdaként köszöntöd, bár a hosszú utat Te jártad,
Mindig tudtad persze, hogy eljő,
Hiszen a születés vértestvére az elmúlásnak.
Megismerni volt időd,
Gondolatban már koccintottál Vele párat,
Nem idegen, mint azelőtt,
Baráti kézfogás után ellazul a vállad.
Nem leszel már többé ...

Ezer sebtől jajong
meggyötört lelke,
gazoknak hadától
vergődik a teste.
Mi várunk és nézünk
nem merünk tenni,
nem merjük róla
a gyomot leszedni.
Sóhajjal kaszáljuk,
szavakkal védjük,
nehogy a testét
még jobban megsértsük.
Kérve kérem Istent
ne hagyja magára,
ha nem hat ...