Erős szél nyargal a habokon.
Hatására tombol a Balaton!
Fehér tajtékú hullámaival
a partra dühösen sűrűn kicsap.

De a szél hevét alább nem adja.
Erejét jelzi bősz indulata.
Uralkodni vágyik a környéken,
ezen a szép tóparti vidéken.

A fák hajlongnak előtte
az Ő saját kénye-kedvére.
A szél kedvtelve dudorászik,
a parti nádas ...

Józsefhegy. Nyár. Vadszilva, vörös, sárga.
Kéklik katáng szerénykedő virága.
Pár szem dió, s mandula már beérett, -
a többi még nem. Lépcsők elém lépnek.
Kifakult fűben élénkszemű szarka
bogárra les, elsétál erre-arra.
Ég és felhő játéka fent: öröklét?
Árnyékmesék közt elszundított törpék.
Sáska ugrik, s aki leszökken ...

Igaz, kibírhatatlan tudok lenni,

amikor is értelmetlen munkáról

van szó. Néhányan emiatt semmit -

tevéssel vádolnak, igen frusztráló



módon, mivelhogy, ha a természetem

okolják hibáimért (vannak), attól

még nem változik meg, semmiképpen sem,

hibáim természete, attól tartok...

Festegető
(négyévesen)

Fenyőerdőt festek,
vagy egy szép palotát
inkább egy nagy hintót,
elé egy paripát,

a hintóval ketten,
- öreg király, s lánya -
körbe kocsikáznak
a nagy királyságba’

Kacsákat látnak ott,
aprókat, és nagyot
fűben fel-felbukót
számolnak vagy hatot!

...Mit is fessek ide
a kis ...

- Nahát Zalán, az édesanyád
már több mint harminc éve lakik
nálunk - panaszkodik szép Amál
a férjurának. - Tényleg, api

nem gondolod, hogy már ideje
lenne saját lakást vagy házat
keresnie? Zalán hirtelen
visszakérdez. - Drága Amálka,

még hogy az én édesanyám? Nézd,
édes, ha már így rákérdeztél,
bevallhatom neked ...

Nyárfákról madárhangok
hulltak: kis fénylapocskák,
csöpp kék csókolta semmik, -
de álmuk csillogtatták.

A hegyek távol voltak.
Mentem, s nem közeledtek.
Párolgott minden: égbolt,
táj, titok, mosoly, könnycsepp,

bánat, mely szívünk húzza
szakadék felé csendben,
szeretetvágy, mi ott van
nemegyszer gyűlöletben,

út, mely ...