Tönkretett ország. Sokszor tették tönkre, -
s ha tönk szélén volt, hányszor ott maradt!
Volt már bajszos és nem bajszos vezére
együtt, - kettőt dicsértek nyájszavak.

Sok minden fontos, de az ország lelke
legfontosabb, mert, mikor az beteg,
épülhet akár Mesék Palotája, -
a Poklot hozzák el becstelenek.

A nép nem nép, nem tud ...

Az Isten bennem dolgozik, -
de rendetlen, nagyon,
tőle van összevisszaság
íróasztalomon!

Komputeremen verset ír,
majd nézi: hol lehet?
Eltűnt a vers, leírt szöveg, -
s én szentségelhetek!

Az Isten bennem dolgozik
(Eszmének nevezem),
s csodálkozom önmagamon:
- Miért Ő kell nekem?!

Én Őt - értem: a külvilág,
mi egykor volt, ...

Bokorvilág. Fekete fürtű bodza
izzó sötétjét a szemekbe dobja.
Fent a felhőhad fénygőggel halad,

akár megannyi hit-kalmár kisember,
ki tudja jól: a haszon merre ment el,
s égboltot vált, ha itt a pillanat.

Hit-kalmárok. Nem tartozom közéjük,
s nem dicsérem illemből törpeségük,
nem volt enyém sohasem illemük,

mohóságuk, egymást ...

Az iránta érzett szerelmem rég kezdődött,
még fiatalok voltunk mikor érlelődött.
Külön utakra vezérelt minket az élet,
ez után kezdődik az igaz történet.
Sok évig éltem plátói szerelemben,
vágytam hogy az élet felém vezéreljen.

Amikor megtette felém a lépéseit félve,
éjszakákat virrasztottunk átbeszélve.
Egy gondolat forrongott ...

Filozofálok a saját árnyékomról…

Igen nagy felfedezést tettem, nem vagyok már egyedül,
Mindenhol velem van az árnyákom, tőlem nem menekül.
Jön velem mindenhová, de nem tudom, hogy minek?!
Van-e olyan ember, akinek nincsen? De kinek?

Van nekem árnyékom napsütésben,
Van a közvilágítás fényében…
És van temetői gyertyafényben.

Van, ...

Nem tudsz eltagadni
árnyékként követlek
megvert megáldott képzeletemmel
mely őrzi a csodákat
lábad ívét
csípőd hajlatát
a vállad
s hiába tagadsz meg, s hiába szorítod
vékony vonallá
a szádat
bőrödön átütnek
rám a vágyak
s várva téged visszavárlak
és
éjszakáimon visszatérsz te kínommá
vágyammá ...