Csókolózzunk nyakra-, főre,
Közben megkíván a dőre.
Én rendes úrinő vagyok,
Akárkivel, dehogy búgok.

Férfiak hiszik, egyszerű,
Tán’ borúra jön a derű.
Fiuk bizony, más az élet,
Én hozom a döntéseket.

Engem az anyám nőnek szült,
S vagyok életből felkészült.
Azért adott Isten eszet,
Használjam férfiak felett.

Rám ...

(Anaforás - 3 soros-zárttükrös)
Augustus után, már a nyár végén járunk,
A hajnali hűvösség nekünk nem barátunk…
Augustus után, már a nyár végén járunk,

(HIAQ)
Sír, búcsúzik a nyár,
Szelek szárnyán tovarepül.
Reggel kell a kabát…
**

(10 szavas duók)
Már itt kevésbé kószák a szelek,
Dühödten támadnak az ...

Minden korszakban múlt is él, cselekszik, -
van, ki tagadja, vagy nem látja át,
bár látható, mert élő emberekben,
ha akkor nem is éltek, múlt világ

és jelen együtt, s a küzdelem tart még,
egyszerre oszt fegyvert múlt és jelen.
Így van, bármit is hazudjon az Érdek, -
s ha nem tetszik is a Történelem.

Föld-világban az ember furcsa állat, ...

Ha Koppány győz, - tán ember győzött volna?
Két isten volt ott: ázsiai, s germán.
Pogány Hit, íj, kard, nyílt magyar tekintet…
Tüzes nyíl röppent, s csel – magyar találmány.

István? Átlátott végzet-szabadságig:
az emberekben ott elrejtett állat,
s az állatnak még ma is hatalom kell, -
s ezért hívott be fegyveres imákat?

Hiszem: ...

E bolond időt nem jó, hogy megértem,
s jót akaróan látnom kell sok rosszat.
Ám mindig tudtam: ijesztő való lesz
uralmából az emberállatoknak.

Megdöbbentem magyar nyolcvankilencben:
hány hazugságot bömbölt emberállat,
hogy tolvajként új rendben szerezhessen
mások felett hatalmat, földet, gyárat!

Szabad választás? Ahhoz ember is ...

Költő, ha költő, - utazó.
Isteneket ki nem nevet,
de isteneket nem hisz el, -
és nem hisz hitetleneket.

Ily utazó nem hisz: csodál.
Mindent. Örömet, bánatot,
közönyt, s gyönyörű lázadást,
s emberben furcsa – állatot.

„Nem tudom”-nál nem szól: - Tudom!,
mert a Becsület ott, vele,
s ki becsületes utazó, -
annak Igazság - ...