Csöndes az éj és csöndes a világ is,
Caesar Augustus aranyos mosollyal
Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás:
Béke a földön.

Hallgat a germán és hallgat a pártus,
Néma az indus és néma a hellén,
Herkules távol oszlopa se rendül,
Thule se mozdul.

Már az aranykor új eljövetének
Hírnökeit, a szomorú szibillát
S a szűzi ...

Hahogy haragszol, nem az anyádért,
Nem hét gulyára szóló tanyádért,
Hanem haragszol romlott hazádért,
Grófok és papok uraságáért.

Nem gyermekidért fájtak a dolgok,
Nem tenmagadért nem voltál boldog,
Hanem megnyíltak gyászos mennyboltok,
Hanem haragra sok másért volt ok.

Jaj, hogy nem lehetsz te most az élen,
Bátran, ...

Anyám, az arcod úgy tüzel most
S könnyeidet rejtegeted:
Vajjon mi van édes apámmal?
Megint beteg?

Vagy fejét szomorun lehajtva
Búsul egy hideg sztrájk-tanyán?
Mi lesz velünk és mindig így lesz,
Édes anyám?

Nem, kis lyányom, nem lesz így mindig,
De te ne búsulj, de dalolj,
Már készül a te boldogságod
Tán valahol. ...

Csámpás, konok netán ez a világ
S végbe hanyatlik, kit annyian űztek,
De élethittel én, üldözött haló,
Március kofáira és szentjeire
Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek.

Hadd halljék végre olyan magyar szava,
Ki sohse félt, de most már nem is félhet,
De kihez bús Hunnia szíkjairól
Sírjáig ...

Azt hallottam, van itt egy ékes virágszál,
piros, mint a rózsa, karcsú, mint a nádszál,
szépen kérem az apját,
de még szebben az anyját,
adja ki a leányát,
hadd locsoljam orcáját.
Rózsafa tövéből rózsavizet hoztam,
az lesz ma a legszebb kislány,
akit meglocsoltam.

Szépen kérem az anyját,
Adja elő a lányát
Hadd locsoljam a haját!
Hadd nőjön nagyra
még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?
Vízbevető hétfő nékünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntjük gazdát, asszonyt kedves leányával;
Várunk piros tojást, de azt is a párjával. ...