Felbuggyan a forrás mélyéből a földnek,
A gyógyító vizek buzgón előtörnek.
Buzgón törnek elő, a forró gyógyvizek,
mint szívünk mélyéből a hazaszeret.

Zsíros a magyar föld, zöldellő mezőkön,
megtermé élelmünk, drága magyar földön.
Ezer év is eltelt, mily gazdagok voltunk,
kenyerünk megadá, sok-sok magyar ...

Keresztül tépett szívemen a fájdalom,
torkomból torz orditás szakadt ki,
ólomsúly terpeszkedett mindkét vállamon,
szemeimből fanyar könnyek sora szaladt ki.

A vilag körülöttem elmosódottan szédult,
ereimben a vér egy perc alatt meghűlt,
a szenvedés a lelkemben ego-szűrő kint szült, ...
úgy üvöltöttem ...

Vihar végezte be életedet,
az Ég fogadja be lényedet,
és az anyaföld tört testedet!
Kis madárkánk! Isten Veled!

Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben...
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre...

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort - mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket ...

Minden nap új világ
A réten nő egy új virág
Egy őszi kép, egy hangulat
Benned él a vadnyugat

Egy életérzés, mely elragad
Ez más világ, ez megmarad
benned örökre, ne gondolj másra
mint múló örömökre

Széttép, mint oroszlán zsákmányát,
mint nap ereje a felhők árnyékát,
mint tó jegét az ébredő tavasz, ...

Emlékednek végső foszlányát,
Ledöntött bálvány, eldobom,
Egy sóhaj és Isten hozzátok
Szerelmes, lázas, balga álmok,
Lelkem továbbszáll szabadon.

A szerelem szép világától
Megtörve, fájón búcsuzom.
Elrablá tőlem ifjuságom,
De elhagyott tündér-világom
Búcsuzva meg nem átkozom.

Búcsuzom. - A szerelem lángja
Addig ...