Elhagyott, sötét völgyben
csontok hevernek,
halott test maradványai,
mik a holdfényben fehérlenek.

Valaha régen,
—mikor a test még élt—
vad szerelem dúlt a szívben,
egy lány sugallta a reményt.

Ám a szép külső mögött
csúf szörnyeteg lakozott,
hazugság volt minden,
kegyetlen kínzással kettétörte az ...

Csak a lét az enyém.
S mindaz mi rajtam van,
A csont, bőr s egyébb bélésanyag
Az enyészeté.
A létezés a lélekben való megnyilvánulás.
Mi porlandó az porlik!
Lélek által álmodott alkotás.
S a teremtő, mindent megformáló erő előtt.
Ez számít, ezáltal leszek
Valaki és senki.
Zsoltáraim nem ...

Új szomszédunk megérkezett:
Az ősz és családja,
Gyökeresen megváltozott
Egész házatája.
Amíg a nyár tanyázott itt
Más volt ám a környék.
Mezitláb és meztelenül
Játszottak a purdék.
Most meg? Olyan ázva-fázva
Csatangolnak, félve
Hideg széltől, összehúzva
Bújnak menedékbe.
Nagymellénnyel ...

Kinyílott az aranyeső, ibolya és jácint,
Szép tavaszi virágillat a lányokhoz csábít.
Kisvirágok lehelletét elhoztam tenéked,
Illatos cseppjeit permetezve mérem.
Hulljon hát a harmat a legszebb virágra,
Ennek a háznak gyönyörü lányára.

Újra könnyek mossák tisztára arcomat
És egy csoda erejéig egy kis patakká összefolynak.
Utad akármerre is fog kanyarogni,
Bármerre járj, a kis patak lépteid nyomát fogja mosni.

Sóhajok százai, mik ajkam elhagyják
Lágy szellővé kerekednek, útra kelnek mert megfogadták,
Hogy ha sírva találnak, ...

Röpke boldogságot adtál nekem,
azt a pár órát nem feledem!
Megtanítottál újra nevetni,
s nekem is sikerült téged megnevettetni!
Örültem, hogy kicsit boldognak látlak,
a sok gondod, bánatod kis időre
feledéssé válltak!
Ennyi kedvességet, szeretetet nagyon
rég nem kaptam,
ugyan ezt csókjaimmal visszaadtam!
Lebegtem a boldogságban ...