Édesapám, aki már rég eltávozott,
nyomodba sem léphetek.
Örökre szívemben vagy Te ott.
Gonoszság nincs a lelkemben.

Anyám, sajnos most tehozzád imátkozhatok
ifjú alkotók parányi körében.
Kérem, őrizzék emléketek angyalok.
Imám örökre Istenhez száll az égben.

A legjobb anya a világon,
Ki mindig mellettem áll,
Ki mindig fogja kezem,
Kinek nincs anyukája,
Boldog ember nem lehet!

Mikor kicsi voltam,
Ápolt s életet adott,
Törődött velem,
Mert szeret nagyon!

Egyre nagyobb lettem,
S magamat köteleztem..
Hogy háláljam meg neki,
A sok jót, mit értem ...

Magam előtt látom a múlt tudósának arcát,
amidőn a tudományért folytatja szüntelen harcát.
De szinte látom a jelen tudósainak gondjait is.
A jelen tudományára ma vajon mennyi és mire telik?

Nem terem az ananász a durva giz-gazok között,
Felettük járunk mi néhányan, kinőttünk.
De az inda megfolyt, lehúz és eltakar.
A posvány tetején csak a gaz nő, elfed az avar.

Mindenkit befed, elborít a sötétség kora.
Hová lett 1848 forrongó korszaka?
Eltűnt közel 160 év büszke sorsa,
A sok viszály mi népem balul húzta.

Nem élhet ...

Anya! Édesanya! Ezeket kimondani oly jó!
Olyan megható ez a két rendkívül szép szó!
Mama! Ezt tanulja meg először a gyermek.
Anyjáért sír, ha baj, betegség támadja meg.

Az anyja Őt bajában ösztönösen vigasztalja
és betegségében soha magára nem hagyja!
Lehet anyjának is ...

Az esti sötétség sűrűsödni készül,
a szél mélyen alszik, s én
a néma csöndet faggatom
- hol a Végtelen? -

Emlékek fojtott hangon énekelnek,
a csönd lehunyja szemét,
s én pilláin át is látom
némán sír a válaszon,
vérszínű vágy a menny párkányára száll,
hol néma virág nyílik a temetőben
és meztelen lelkek sírva ...